Most mit mondhatnék? Már ébren vagyok... Igen, sikerült elaludnom olyan fél négy és négy óra között. Most pedig még csak 8:15 van. Már ébren vagyok...
Miért vagyok ébren? Mert féltem attól, ami most megtörtént. Írtam, hogy pihenni vágyik elmém. Írtam, hogy jó volna álmodni valami förtelmeset, vagy bármi mást csak hadd pihenjem a tudatom. Erre? Sikerült álmodnom, sikerült álmodnom tényleg egy förtelmeset. Sikerült álmodnom azzal, akivel nem akartam álmodni.
Múltammal álmodni úgy, hogy nem emlékezni az arcára. Tudom, hogy vele álmodtam, mert nevén neveztem s láttam öltözékét de arcát... az arcát nem... Szörnyű volt, mert tudtam, hogy Ő az. Tudtam, hogy vele beszélek, s tudtam, hogy ő van mellettem.
Azt hiszem itt lesz a vége annak az időnek, hogy le álltam a gyógyszerek szedésével. (gyógyszer adag csökkentésével) Sajnos arra a következtetésre jutottam magamban, hogy ezen gyógyszerekkel legalább az álmaim voltak békések. Inkább áldozom fel májam egészségét, mintsem még egyszer álmodjak erről, vele, valamit, bármit... Nem bírok vele álmodni már. Nem akarok vele álmodni, nem akarom, nem nem és nem!
Pusztuljon a máj! Pusztuljon az egészségem hányada! De nem akarok álmodni többet vele...
Comments (0)
Megjegyzés küldése