Annyira nem értek embereket, életeket, és egyéniségeket. Élhetik életüket tökéletesen, de tönkre teszik valami baromsággal a testüket. Indoklás? Persze hogy van, de mindig más, és mindig logikátlan. Ez a tipikus "De..."
Most vegyük például a nem régiben meghalt sportoló jégkorongozót. Megmondták neki egy kórházban, hogy ritka szív rendelenesége van, amivel nem lehet tovább profi sportoló. Erre mi volt az ezt következő reakció? Nem az életéért való aggódás, nem a felesége mellett való élet tovább folytatása, hanem az, hogy keressen egy olyan kórházat ahol engedélyezik neki a profi sportot.
Mi lett az eredménye? Meghalt.... Addig addig járta a kórházakat, ahol egyszer csak megengedték neki, hogy sportoljon. Ez mire volt jó?
Az édesapa természetesen védte fia emlékét. "Rosszabb lett volna, ha eltiltják...." Kérdem én, a halálnál mi a rosszabb?! Az eltiltás?
Régen volt nekem egy ismerösöm. Nem nevezném barátnak, hisz nem igazán voltunk agyba főbe, sőt... Talán ha kétszer találkoztunk, akkor már sokat mondtam. Az internetről ismertem őt. Volt egy titka, amit velem megosztott annak idején, ez pedig az, hogy erősen drogos volt. Természetesen ahol drog van ott soha nem érhet véget a történet HappyEnd-del, itt sem volt másképp. Egy idő után nem nagyon jelentkezett MSN-en, se pedig Ventrillion (Egy beszélgető program, olyan mint a Skype)
Úgy határoztam, hogy utána járok a dolognak. Merre van? Hol van? Jól van-e? Nem is kellett nagyon keresgélnem. Nem tudtam a számát így hát felmentem iwiw-re megnézni. Először iwiw-en jött az a kellemetlen villám csapás, hogy eltávozott. Aztán felhívtam a telefonját, gondoltam nem hiszek a fórum írt nagy szavaknak, de az édesanya vette fel. Először nem is vette fel senki. Sírva mondta, hogy meghalt és épp akkor tájt volt a boncolás. Koszos drogot kapót először de utána beszerzett egy jobbat, amivel túl is adagolta magát.
Mit ne mondjak én is kiborultam, és megsíradtam, ahogy kell. Kedveltem, még ha nem is ismertem igazán. Viszont düh, harag, és méreg volt bennem. Meghalt egy ember, mert olyat tett amiről tudta nagyon jól, hogy rossz, hogy helytelen, hogy tönkreteheti. Nem egyszer hangoztattam... De mint hiába...
Én egyszerűen nem értem, miért kell tönkretenni egy testet, ha az egészséges? Igen, irigykedek, mert az enyém nem lehet az, hiába nem mérgeztem soha, és nem büntettem meg testemet születésemtől kezdve. Lett volna rá nekem is épp elég okom. Egyszer meg is kisértett a kétely, hogy de jó volna pengével szeretkezni a csuklómon keresztül. Öngyilkos szándék, hajlam, múlt általi befolyás nevezze mindenki úgy, ahogy szeretné. De én segítséget kértem, mert rájöttem, hogy nem éri meg. És igen, gyáva is voltam hozzá.
Mi a megfelelő indok arra, hogy elkezdjünk egy olyas valamit, amiről rég tudjuk, hogy helytelen?
Mi a megfelelő indok arra, hogy folytassuk, ha már egyszer elkezdtük?
Mi az indok az egészre?!
Mi a megfelelő indok arra, hogy folytassuk, ha már egyszer elkezdtük?
Mi az indok az egészre?!
Ezekre soha nem lesz megfelelő indok. Felelőtlen viselkedés, és saját életünk lefitymálása. Sajnos.... Nincs erre jobb szó, csak rosszabb lehetne... De annyit ér, mint a homokba vésett szó. Jön egy röpke szél és szerte szét fújja azt.
Elnézést a porért.....
Elnézést a porért.....
Szerintem, ha az a jégkorongozó nem élhet annak a sportnak, ami neki tényleg az életet jelentette, abba jóval előbb belehalt volna. És ezt az édesapja nyilatkozta egy interjúban. És tudod mit? Igaza van. Ő legalább tudott élni valaminek. Ahogy elnézlek, rólad ez nem kifejezetten mondható el.
A tudott élni szófordulat pontosan annyi ideig tartot, amíg meg nem halt. Már pedig ha az embe tudja, hogy életveszélyben van, akkor ölelje kedvére a halált. A feleségét meg felejtse el, mert jóformán felesége lényegtelen volt.
Tudd élni? Már nem... Már nem él...
Szerintem sokkalta inkább Tücsök, Köcsög.
Na nem mintha az Állattal lenne valamilyen bajom is...;) A Művészetek közé tartozik a költészet is, amibe pedig a tiszta rímek.:)
Aki érti érti, aki nem az előbb menjen Irodalomra és ÉLJEN közéletet...:)
Élni tudni kell, mindenki úgy, ahogy saját meglátásai szerint jó.:) Én így.;)
Nehogy azt hidd, hogy te majd tovább tudsz élni azután, hogy meghalsz. Szerintem nem mindegy, hogy valakinek hosszú élete van, úgy hal meg öregen, hogy korlátozva volt, nem csinálhatta azt, amit akar, szóval szenvedett, korlátozva volt, vagy annak élt, amit a legjobban szeretett csinálni és úgy halt meg, hogy élt. Rólad mit mondanak majd halálod után? Nem él. Bár, amíg élt, addig is ezt csinálta.
Ja, igen. És a szerelem... A felesége sem várhatta el tőle, hogy tényleg megmaradjon neki otthon, de szenvedjen... Persze te ezt nem értheted. Ha nem jégkorongozhatott volna, az olyan lett volna, mint aki vegetál. Persze, te már megint csak azt nézed, hogy meghal, pedig még élhetett volna. De honnan tudod, hogy nem a gyötrődésbe hal bele még évekkel korábban?
Tudta, hogy mit vállal. Játszani akart, ezért az életét adta. Tudod, mit Homérosz Iliászában Akhilleusz: választhatott, hogy vagy meghal öregen, miután tisztességgel végigdolgozta az életét, de halála után családját kivéve senki nem fog emlékezni rá, vagy a hősi életet választja, fiatalon hal meg, de a neve évezredekig fennmarad.
Ne feledd! Az általad felsorolt példákban mindenki az ÉLETET választja, ami nem abból áll, hogy levegőt veszünk, eszünk, beszélgetünk. Lehet, hogy rövid életük volt, de addig is éltek. Vállalták az életveszélyt, a halált. Megvetés helyett mutass némi tiszteletet. Ők mertek...
Szerintem továbbra sincs az életnél fontosabb dolog. Az élet nem abbol áll, hogy x ideig lélegzünk, ez tény! Ebben igazad adok neked. De ne is az legyen az élet, hogy belehalok az élet élvezésbe.
Egy görög eposz, melyben háborúról szólnak sorok kétlem, hogy azonos rangú súllyal bír, mint egy sport... Egy sport, amire figyelmeztettek. Egy sport, ami nem mások életét meghatározó, nem mások otthonát felduló, s nem mások családját elpusztitó dolog. Achilleusz Isteni erővel felruházott egyének tartották. Tudod, sarkánál mártották a vízbe...
A sport, melyről te beszélsz el lehetett volna vetettni. Nem függ másnak élete ettől, csak sajátja. Ő megtette egy lépést. Mikor megmondták neki, hogy nem sportolhat a szíve miatt, ő folytatta. Onnantól kezdve már nem egy sportról beszélünk, hanem egy emberről ki kockáztatja az életét, azt, hogy más szereti, azt, hogy síratni fogják, félteni, szeretni. Itt már több emberről van szó, mert feltételezem hogy szerették!
Tudom, hogy abba lehetett volna hagyni, mert senki nem hal bele abba, hogy lemond a profi sportról. Senki nem halt bele, hogy mással foglalkozik.
Az életet választotta? Achilleusz egy görög eposz hőse. Trójai háboruban halt meg. Azért harcolt, mert legjobb gyermekkori barátja hősnek képzelte magát és felvette barátja harci öltözékét. S ekkor Hektor végzett Patrokloszra Ez bosszú vágy táplálta melyet Patroklosz halála inditott.
Ne keverd ide ezt az eposzt, ha nem tudod a történetet...
Te kevered az élvezeteket az élettel. Nem ugyan az! Az élet, életed, a világon a legfontosabb. Az élet minöségét nagyrészt te határozhatod meg, de vannak helyzetek, amikor nem te döntöd el milyen az életed. De az életed a legnagyobb becsben kell tartnod!
Amiről te beszélsz egy élvezet volt. EGy sport.. Nem fügött tőle élet. Élet élvezet, élet minöséget talán javított mert feltételezhetően élvezte amit csinál. Ám ez az élvezet soha ne legyen több egy ember életnél. Nem de? Vagy még is??
Fogalom zavarokban szenvedsz, levegő vétel ide, vagy oda... Itt nem vett levegőt, csak vizbe mártotta a fejét és várta, mikor fullad meg...
Nem a profi sportról van szó. Nem is csak egy szimpla sportról. Ez az életet jelentette neki. Persze te nem értheted. Azt sem tudod, mit jelent élni. Biztos nem azt, amit te csinálsz. Csinálj egyszer olyan dolgot, ami meghaladja a képességeidet. Pl. olvasd el az Iliászt, nézz utána a trójai mondakörnek, olvasd hozzá az Odüsszeuszt és utána majd kioktathatsz. Tudom, hogy a trójai háborúban halt meg, az egész eposz a háborúról szól (Trója = Ilion) és arról, hogy Akhilleusz hirtelen haragú volt és ezért kellett meghalnia. (nemcsak neki: Patroklosznak és Hektórnak is...) De a hősi életet és halált ő választotta, teljes tudatában annak, hogy így rövid élete lesz, de neve sokáig fennmarad. Stb.
És olvasd el ezt: http://www.fmh.hu/cimlapon/20090331_ocskay_gabor_edesanyja_fiara_emlekezett
Mégegyszer: csak azért, mert tudom, mit jelent élni, nem vagyok fogalomzavaros. Majd rájössz... ha mást nem, életed utolsó órájában ráébredsz arra, hogy csinálni is kellett volna valamit, mert így a havi 81-91 bejegyzés nem mutat fel sok mindent rólad...
Csinálok valamit. Most is csinálok, és holnap is fogok. Ő meghalt, már nem csinál semmit! De csinálhatott volna többet, jobbat. De nem... Figyelmeztették, de meghalt...
A bejegyzéseim száma, és az, hogy én miket teszek le az asztalra nem igazán tudom miféle párhuzamot lehet vonni. Ám ha én a 81 bejegyzésemmel nem lehetek valami jó ember. Akkor te is érdekes lehetsz, hogy már a 6 kommentet írod hozzám, és bizonygatod, hogy milyen kis intelektuális lény vagy nekem.
Egyedül csak azt bizonyítottad be a kommentjeiddel, ahogy olvastam, hogy képes vagy a keresőben linkeket találni. S nem fogom átengedni, mert én ilyen kis gonosz vagyok. Terheld csak nyugodtan...