Kedves Sorstársam!
Kicsit el vagyok keseredve. Lelkifröccs levél forma fog uralkodni most levelemben. Fáj a derekam... fájnak a lábaim. Félek, hogy a mostani szteroid kezelés amin átestem nem lesz elég tartós. Harcolok, s remélek. Reménykedem abban, hogy talán olyan SM beteg leszek, kinek nem azt válaszolják az orvosok "Sajnáljuk László, de...." hanem egy olyan SM betegé válok, aki szenvedhet a jobb állapotért. Szenvedés persze most is meg van, szó se róla, de akkor legalább injekciózhatom magam.
Kicsit gyengének érzem a bal oldalam. Fáj... Zsibbadó tagok, részek százai sorakoznak testemben.. Idegennek érzem sokszor ujjaim, s lábfejem. Mint ha sok ezer darázs éjszakákon át tartó mennyasszony tánca zajlana végbe a testemen. Színpad vagyok.... Nem vagyok orvos, még titulsom sincs. Ha csak az Ifj. jelző nem az. De szavakat tudok az állapotomra. Tudok latin szavakat bajomra.
"Kedves László! Önnek erős zsibbadása van a perifériákban. Várható, hogy ezen zsibbadás későbbiek folyamán átmegy foltos paralízis érzékelésbe." Érzéketlen szövetek, sejtek, hús, bőr foszlányok lesznek testemen. Tudom... Sajnos köszönő viszonyban vagyunk.
Erős vagyok, mert nekem annak kell lennem. Sokáig úgy voltam, hogy egy kérdés volt bennem. "Kinek/Kiért legyek erős?" Mára már rájöttem, hogy felesleges úgy gondolkodnom, hogy kinek.. Nem szabad... Nem szabad!!! Volt válaszom "kinek/kiért"-re. Szép is ha létezik válasz a kérdésre, de ne az legyen az elsődleges. Ezt már megtanultam. Mert ha egyszer nem lesz kiért, akkor elfelejted a másik személyt. Magadért.... Magamért kell harcolnom. Csak nehéz néha. Jó volt, szép volt, nagyszerű volt harcolni valakiért. Valakinek férfinak lenni, valakinek büszkeséget sugárzó fia lenni, valakinek jó barátja lenni, még betegen is. De ez egy olyan változó életemben, mely nem állandó. Változótól naivság azt kérni, hogy állandó legyen. Matematikai képtelenség. Bolond álmodozó képzete csak.
Én kiöltem magamból az álmodozót, mert így láttam helyesnek. Így gyógyulhatok ki a veszélyesebb betegségemből. Nem, nem az SM a legveszélyesebb számomra. Hihetetlen mi? A depresszióm szigorúbb büntetést érdemel. Nem csak vétkes lehet, mint az SM, hanem felbujtó is. Felbujtó is lehet depresszióm. Bár sokat gondolkodtam, hogy ha van kit felbujtania a betegségnek betegséget, akkor vajon veszélyesebb bűnöző lenne-e testemnek ezen gyilkosa? De ez megint csak gondolat emésztő zagyvaság :)
Miért pötyögök? Nem igazán tudom. Nem szoktam tudni írásomnak okát, inditatását. Talán el is mentem ezen levelem, amint elküldöm neked. Szoktam publikálni a saját leveleimet. Remélem te sem haragszol meg, ha naplómba rögzítem Neked írt levelem.
Köszönöm, hogy elolvastál!
Laci
Comments (0)
Megjegyzés küldése