Nem egy embertől hallottam már azt, hogy párjával ettől félnek. Most is hallottam, s most is értetlenkedve álltam ez előtt. Először, ha őszinte akarok lenni, az exemmel való nagy nagy vagdalkozás közepette kaptam a fejemhez, hogy megszokás uralkodik kettőnk között és ezért vett véget a kapcsolatnak. Nem fordítottam neki nagy figyelmet, mert ott már körülbelül a 23. indok volt, ami.... Szóval inkább düh, mint igaz érzés szólt belőle.
Ám sokszor hallgatok meg embereket, akik ettől félnek. Miért? Egy év telt el, mióta az én fejemhez is vágták akkor, de én még most se értem. Megszokás ennyire nagy negatívum lenne minden párkapcsolatban?!
Miért akarnak az emberek mindenáron olyan érzést, mint ha az első nap lenne szeretet párunkkal? Nem tudják, hogy ez szinte állandósítani lehetetlen? Természetesen pillanatokra vissza lehet hozni, de állandóvá ezt nem lehet tenni! Különben is, a megszokás érzése szerintem nem rossz egyáltalán! Sokan nem fogják fel mekkora kiváltság valakit magunk mellett érezni, magunk mellett tudni. Tudni azt, hogy szeret minket, s értünk dobog a szíve már napok, hónapok, vagy évek óta. Kétlem, hogy ha a tartósan együtt élő házaspárokat kérdeznénk meg akkor mindegyik azt mondaná, hogy nincs megszokott pillanat, megszokás érzése az életükbe. De van! Azt fogják mondani van. De ez nem teszi kevesebbé a kapcsolatot. Én inkább többnek értékelném. Biztonságban érezném magam, mert tudom, hogy van valami ami kettőnk között. A természetesség érzése!
S még is... Még is a megszokás szót szeretjük hangoztatni. Pedig nem! Egyszerűen vannak dolgok, melyet már természetesnek érzünk. Ha nem lenne hiányozna... Ha van és rendszeres, akkor meg unalmas?! Ugyan már....
Ám sokszor hallgatok meg embereket, akik ettől félnek. Miért? Egy év telt el, mióta az én fejemhez is vágták akkor, de én még most se értem. Megszokás ennyire nagy negatívum lenne minden párkapcsolatban?!
Miért akarnak az emberek mindenáron olyan érzést, mint ha az első nap lenne szeretet párunkkal? Nem tudják, hogy ez szinte állandósítani lehetetlen? Természetesen pillanatokra vissza lehet hozni, de állandóvá ezt nem lehet tenni! Különben is, a megszokás érzése szerintem nem rossz egyáltalán! Sokan nem fogják fel mekkora kiváltság valakit magunk mellett érezni, magunk mellett tudni. Tudni azt, hogy szeret minket, s értünk dobog a szíve már napok, hónapok, vagy évek óta. Kétlem, hogy ha a tartósan együtt élő házaspárokat kérdeznénk meg akkor mindegyik azt mondaná, hogy nincs megszokott pillanat, megszokás érzése az életükbe. De van! Azt fogják mondani van. De ez nem teszi kevesebbé a kapcsolatot. Én inkább többnek értékelném. Biztonságban érezném magam, mert tudom, hogy van valami ami kettőnk között. A természetesség érzése!
S még is... Még is a megszokás szót szeretjük hangoztatni. Pedig nem! Egyszerűen vannak dolgok, melyet már természetesnek érzünk. Ha nem lenne hiányozna... Ha van és rendszeres, akkor meg unalmas?! Ugyan már....
Sokan nem fogják fel mekkora kiváltság valakit magunk mellett érezni, magunk mellett tudni. Tudni azt, hogy szeret minket, s értünk dobog a szíve már napok, hónapok, vagy évek óta.
Én nem így értettem. Én úgy, hogy persze, nagyon jó, hogy együtt vagyunk, csak mindig ugyanaz, minden rutinból megy, nem csinálunk semmi újat... *ÓÓ*
De, csinálnak újat! Sokan viszont mindennap valami újat akarnak a másiktól, vagy egymástól. Ami fura számomra..
Az emberek néha maguk sem tudják megfogalmazni, megérteni saját érzéseiket. Talán ez okozza a fogalomzavart is, talán nem is akarják tudni mi az ami nem jó nekik, mi az ami nem működik. Talán inkább földbe dugják a fejüket mint a struccok mert az úgy egyszerűbb ha nem látják a bajt. S ha elviselhetetlen minél kevesebbet magyarázkodva ezt a szót nyögik ki.- MEGSZOKÁS. Ez egy furcsa szó.
És jött a nyár és mindenki megzavarodott és mindenki valami ujjat akar megélni, vadabbat, szabadabbat, buli , zene.
Olyan mintha meg akarnának szabadulni a Tél alatt rájuk rakódott koromtól. Amit a tél összemelengetett azt a nyári izzadság , izzadás miatt most elhagyják.
Mintha ezt nem lehetne megélni a párjukkal. Ez a szörnyű valóság.
Belül síkok és elfásultak, valamint mástól várják az újulást, a friss rügyeket. Pedig magukba kellene keresni.
Óh bocsika, elszaladt a billentyűzet velem. :)
Szia Laci!
Lassan 11 éve vagyunk házasok, és igen, nálunk is van megszokás. De ez korántsem baj! Sőt, egyfajta biztonságot ad, ahogy te is megfogalmaztad. Mivel ismerjük egymást, pontosan tudjuk, hogy egy adott helyzetet hogyan kezeljünk helyesen. Példának okért, ha hazaér, és látom, hogy fáradt, akkor nem hozakodok elő semmiféle komoly eszmnecserével, hanem eléteszem az ételt, megvárom amíg eszik, megnyugszik kicsit az egész napi hajsza után ...és valamikor este, mikor már elcsendesedik a ház, akkor kezdünk el komoly dolgokról beszélgetni.
Tehát vannak rutinszerű dolgok, viszont alkalomadtán lehet tenni ellene! Egy kis nosztalgiázás, cinkos pillantásokkal, vagy egy közös program csodákat tesz. A lényeg, hogy ha már megvan a kapcsolat, akkor ne kifelé tekintgessünk, hanem a párunkra. A rutintól nem kell félni, csak: "szeretni kell, ennyi az egész"
(bocsánat, ha hosszú voltam!)