Nem mondanám magam boldog ifjoncnak. Sem pedig sokat megélt bölcsnek. Nem tudhatok magam mögött tapasztalt éveket, sem pedig megannyi érzést, csalódást, átélt életet. Ahhoz képest tőlem kérnek tanácsot dolgokban. Pedig én magam is azzal a problémával küszködök, amiben épp tanácsot kértek. Így hát előre is elnézést kérek, ha vak vezet világtalant érzés lesz újjá rajtam.
Magam sem vagyok boldog... Ezzel kezdtem imént soraimat. Ezt azért is mondtam, mert nemrégiben adtam tanácsot arra a helyzetre vonatkozóan, amit mi depressziónak nevezünk. Mit lehet vele kezdeni? Hogyan lehet kezelni? - hangoztak el a kérdések. Pedig én magam sem tudom.... Felelőtlenül adtam volna tanácsot, azt hiszem.. De még is bennem látta a válaszadás lehetőségét, így hát tettem azt, amiről úgy gondoltam biztosan nem ártok. Figyelem ajándékát adtam neki.
Egyáltalán nincsenek emberek körülöttem. Ujjak? Régiek? Rendszeresek? Egyikben sincs részem már rég.
Igyekszem kellemes szavakra emlékezni. Tettek, melyekre élvezet gondolni. Történések, amiről mindenki álmodik legalább egyszer az életében. Nekem is voltak, így hát tudok mire emlékezni. Jó is ez! Nekem sokszor ez is elég. Vannak időszakok, mikor átélni akarom újra őket, de sok minden azért nem csak rajtam múlik. Ebből kifolyólag nem igazán értek tanácsokat, melyeket napról napra kapok.
Sok tanácsot úgy értelmezek, hogy egyszerű enyhítésre szolgálhat az élet keserűbb időszakára. De nekem erre van szükségem most?
Vonzd magadhoz a jót! Gondolj rá! Lásd meg a apró örömöket!
Nagyon egyszerűen hangzanak az utasítások, de valójában nagyon is nehezen kivitelezhetőket.
De én részese akarok lenni a vágyaknak! Nem pedig elképzelője... Benne akarok lenni! Nem pedig a cikázó képeket bámulni a fejemben. Azt hiszem, most inkább befejezem.. Bemásolom a kedvenc számomat, ami az utóbbi másfél, két évben nagyon jól leírta az érzéseimet. //Nem véletlenül lesz ismerős//
Republic - Furcsa magasban
Egyszerű enyhítés??? Ki mondta ezt? És azt, hogy könnyű lesz? Aki így vélekedik erről, az vagy hazudik, vagy sosem próbálta meg!
Látni akarod a vágyakat... mégis, hogyan, ha amint kimondod, mi az, az első szavaddal gyilkolod meg? Megélni akarod az életed... mégis, hogyan, ha arra sincs erőd, hogy elhid, ha hinni kezdesz, azzal meghozod a létet?
Lacel, Te magadtól veszed el azt, ami tulajdonképpen előtted van!
Van egy SM beteg férfi. Mindene megvolt az életben, gazdag volt, nagy háza, jó autói. Tíz évvel ezelőtt derült ki, hogy SM beteg és hogy olyan fázisában van a betegségnek, hogy tulajdonképpen már öt éve "nem kellene élnie". Ő lemondott mindenről. Pénzről, hatalomról, hogy élhessen. Most dróton függő marionett bábukat táncoltat és azzal járja az országot. Jól érzi magát, hiába beteg. Élvezi azt, amit csinál, mert mosolyogni látja az embereket és mert adhat. És a legfontosabb, hogy él!!! Pedig, már öt éve halottnak kellene lennie...
Tudod, mit csinált? Az álmait vette elő! Azokban kezdett bízni és hinni abban, neki még van dolga ezen a Világon. Egyszerű emberként él, járja az országot, a világot, és boldog! Ő hitt a csodában, és tett érte!
Neki könnyű volt? Egy frászt! Hát, vedd észre, hogy könnyen senki sem kap semmit! Vedd fel a harcot, küzdj és akarj! A lehetőséged meg van arra, hogy továbblépj! Ez a szabad akarat! Senki sem kötelez rá, senki sem lökdös, Neked, csak Neked kell eldöntened, melyik oldalt választod!
Ha hiszel, megtörténik! Tanulj meg hinni és elérni a vágyakat, s meglátod, sikerülni fog!
Ezek az emberek ezt szeretnék a szemed elé tenni! Nem könnyű, senki sem mondta, hogy az! De valamit valamiért... :)
http://vitorlaster.blogspot.com/2009/08/bonusz.html
http://vitorlaster.blogspot.com/2009/08/death-can-dance.html