Nagyon nehéz írni valamiről, amit senki nem látott még vagy ismer. Mint ha egy új találmányt készülnék bemutatni a zsűrinek. Azt érzem, hogy valami teljesen kiszívja az erőmet percről percre. Nem, nem holmi fáradtságos nap ez, mint másnál. Ez valami egészen más.. Csapolják az energia készleteimet minden egyes nap, s minden egyes nappal egy picit kevesebb töltödik vissza és marad nekem a egy újabb nap kezdetével.
Fáradt vagyok, nagyon fáradt. Nem, nem depressziós vagyok, s még nem is vagyok szomorú, ha valakinek ez jutna eszébe. Csak egyszerűen le akarok pihenni hosszú időre. Ezt érzem belül. Pihenni akarok.. De valahogy hiába alszok 10 órákat, nem vagyok kipihent. Izmaim erősen megrándulnak, azt vettem észre magamon. Talán ez az, ami éjszaka sem hagy nyugodni. Bááár... ez csak egy lenne a sok közül. Tudjátok.. az injekció... Tegnap is volt és tegnap is ugyan úgy élveztem a láznak minden apró "áldását"
Beteg embernek, haldoklónak, szenvedőknek mindig azt mondják... mások... hogy ne add fel! Nem szabad feladni... Hmm... Én is mondanám ezeket a szavakat betegnek, haldoklónak és szenvedőnek. De nem biztos, hogy hinnék benne.
De van egy kis örömöm is azért. Fáj a torkom és van egy kis lerakodás! Végre egy olyan betegség, amit tudom, hogy hülyére verek.. Ohh jee baby! :)))) Én már ennek is nagyon tudok őrülni. Egy egyszerű kis torokgyuszi. Torokgyuszira mindig valami finom teát iszom. Egy jó meleg, édes-mézes teát. Isteni finom!
Na.. ennyi rinya percet engedtem magamnak mára... Tegnap úgy is elmaradt. Pedig lett volna miért.... (Bárcsak ne lenne)
Változatlanul gyógyulást:-)ezek a rinya percek azért jók, mert megkönnyebbül az ember, hogy nem csak neki van miért rinyálnia...
:))))
Őrülök, hogy valakit nem idegesítek a rinyámmal :)
sokan szeretik :)