Egy palackba zárt üzenet
És én töretlenül mosolygok :) Ezzel a bejegyzéssel is mosolyogni szeretnék! Remélem tetszik majd! :) Az egyik kedvenc számomat raktam bele az üzenetbe. Csukot szemmel való álmodásról, sodrodás az árral, hagyni folyni a dolgokat és hogy ne addjam fel soha. Nekem ezt jelenti ez a szám.
Tőlem neked! Sok sok szeretettel :)
MSN... Ma ő van szem előtt
Ego építő percek.. Ilyen se nagyon van xD
Nincs és nem is volt és nem is lesz!
Közel 500 nőt erőszakolt meg a perverz taxis
Általában behazudta, hogy nyert a lottón, vagy a kaszinóban, és ünnepeljenek vele, persze már eleve ittas nőket vett fel. Aztán az italukba nyugtatókat és egyéb tompító anyagokat tett. Pár hónapja még úgy tűnt, 14 hölggyel közösült a beleegyezésük nélkül, aztán miután a médiába került az ügy, már 68-
Elvileg 13 évig bűnözött, és ha igazak a találgatások, akkor olyan lajstromot halmozott fel, hogy hosszabb börtönbüntetés vár rá, mint amióta megjelentek az első fekete taxik Londonban. A minden idők legveszélyesebb brit szexuális bűnözője címet már kiérdemelte a sajtótól.
Egy sóhaj a sötét szobából
Kedves főnök úr, én még ilyenkor félkomában vagyok! Ne tessék rám ilyen pepecs munkát adni!!!! Nem látok baszki! Pfff :S
No mindegy... Koffein helyett Wham - Wake Me Up Before Your Go-Go (kicsit felturbozva xD)
Nagy kifli álmodik
Elnézést, de nekem most zenét kell hallgatnom....
DE ÉN ÚGY MONDOM OMLOOOOSSZ!!!
Ezek után mi lesz még? Győzike lekonferál egy híradást?!
Csájeeeeeee.... Ez de sukár lesz mááá dickkk... -.-"
Ányáááád....
//**Laci elhagyta a chatszobát**//
Anyám is hozta a maga formáját. Mielőtt még elindultunk, kb 4-szer kellett visszafordulnunk, mert vagy ezt hiányolta, vagy azt. Papírzsepi, pénz, meg miegymás. Mi tudtuk édesapával, hogy úgy is egybe kell majd fizetni, mindegy is. De a legjobb az a kérdés volt, mikor mondtam, hogy fogorvoshoz megyek.
"Mit akarsz kihúzatni?" - Na vajon mit basszus? xD Fülemet szeretném letépetni....
Légkalapácssal fogorvoshoz menni
Eseménytelen vagyok :(
Katt.. katt... bumm!
Majd ha eszembe jut a többi baromság akkor leírom, de most egyelőre lefáradtam...
Mennyivel vagyok én különb?
Én akkor féltő kézzel, szerető szívvel, és könnyező szemmel minden erőmmel azon voltam, hogy megóvjam őt. Hol sikerült ezt elérnem, hol pedig nem. De mindig arra törekedtem, hogy szíve halkabban dobogjon. Ne törjön szét a kis üveg szíve. Mindig vigyáztam rá.
Vigyáztam rá, de magamra meg képtelen lennék? Nem vagyok képes magamra vigyázni. Talán azért, mert soha nem érhetek fel hozzá a szívemben. Én nem vagyok olyan értékes magam számára, mint amilyen ő volt. Gyülőlni, nem szeretni, nem kedvelni, rühellni, utálni, lehányni azt ami én vagyok. Miért nem szeretem magam annyira, hogy harcoljak?
Miért csak érte voltam képes harcolni?
Nos, a helyzet a következő. Volt ez a bejegyzés, de amit túl jutottam a völgyön rájöttem, és eszembe jutattam Axy cica barátom szavait. Ne pusztitsam ön magam! Így a bejegyzést áthuztam, és a képet átvonalaztam. Ezzel jelezve a lelkemnek, hogy jól akarok lenni!
Igyekszem. Egyelőre fent hagyom ezt a bejegyzést, de most jobb. Szurkoljatok! Köszi! :)
Mert az élet szar.. Pont nekem magyarázod?
Megszűnne minden hibám
Játszok a fejemben két gondolattal. Az egyik utolsó előtti, a másik meg a következő.
- NE hagyd bekapcsolva a TV-d!
- HA bekapcsolva hagyod, akkor legalább ne a Győzike Show-n legyen!
- ÉS legközelebb pornó csatornán kell hagyni a TV-met. Éhes disznó makkal szeretne álmodni, he..
Szóval, lehet nem attól leszek népszerű, vagy olvasót, vagy társaság illetve közösség központi alanya, mert olyat írok ami erotikus, szép szexi képekkel teli. (Egy nő blogján kifejezetten szépek a képek! :P ) Ugyanis a leginkább támadható felület a magánélet! Nem akarok még ennél is nagyobb felületet magamnak. Na már most, amennyi névtelent vonzanék, inkább neeeeeeem akarooook! Szegény "Egy nőt" rendesen támadják is véleménye, gondolata, és magánélete miatt.
Az erotikára, szexre meg amúgy is csődülnek a népek. (IQ-tól, kortól, nemtől teljesen függetlenül) Főleg ha nyíltan vállaljuk, mesélünk, kimondjuk azokat a dolgokat. De azzal mi naiv mesélők nem számoltunk el, hogy Isten mikor megteremtette az állatkertet és tett bele állatokat, hogy a villany pásztor édes kevés lesz a nagyra nőtt marhákkal szemben. Mindegy is... Szerzünk elefántölő puskát egyszer mi mesélők is!
És, most szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy minél kevesebb névtelen kommentelőt kívánjak "Egy nő"-nek először, másodszor az ottani névtelennek elmesélem szívesen, mi a lényege a moderálós kommentlésnek.
Milliószor lejátszót kör ez nálam. Ha engedem a kommenteket, akkor az a baj. Ha nem engedem meg, akkor meg milyen ember is vagyok ;) Valamelyiknek ez nem tetszik, valamelyiknek meg az. Csak tudod kedves névtelen(ek), hogy nem a ti tetszétesetekre van a mi blogunk. Ha nem tetszik valami, csinálj blogot ^^ az a saját szád íze szerint lesz.
Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed.
Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem, olvasod e levelet,
Torkomban gombóc, szólni nem bírok,
Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!
Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek,
A szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet,
Vagy Te, ha véletlenül hallgatod ezt a számot,
Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.
Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón,
Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!
Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!
Vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet,
Lassan csorog rá a papírra, az életem gyors lepereg,
Fájdalmas óráknak élem meg a tovatűnő perceket.
A toll kicsúszik a kezemből, többé már nem serceg.
Minden emlékemmel két kezem között vérbe fagyva heverek,
De már megérte, ha csak egyszer is szíven talán pár sorom,
Talán megérted, hogy a bitófát csak önmagamnak ácsolom,
Te meg csak kirúgod a széket amin, lábujjhegyen ácsorgom.
Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket,
Látni akartam ismét szemedben a fényeket,
De Te csak alázz, gyalázz, taposs el, mint egy undorító férget!
De én még az utolsó szavaimmal kiadom ezt a mérget!
Szeretlek, megőrülök, de nem fogod fel soha már,
Nélküled kínok száza, álmatlan éjszakák sora vár,
Most úgy megyek el, hogy az életemben nem maradt több vigasz,
Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!
Most már sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,
Most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.
Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,
De őszintén! Ez Neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.
Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna mért,
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Tejis rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.

