Megborotválkoztam, formára igazítottam s így lett egy körszakállal rendelkező Laci! Mama most már jöhet
Csak ő miatta történt minden. Ugyan is mindig rágja a fülemet a hajam és a szakállam miatt. Most legalább az egyiket megcsináltam neki valamennyire. Remélem eljön, nem szeretném ha hiába csináltam meg neki :)))
Ki miért blogol?
Ki hogyan tekint a blogolásra, blogírásra, mint tevékenység?
Ki hogyan tekint a blogolásra, blogírásra, mint tevékenység?
(Ez olyan Tdori féle napi körkérdés lesz most. Szívesen fogadom a kommenteket, s ha látom valószínűleg át is fogom engedni. Ha mégsem látnád itt a kommentedet akkor küld el légyszíves a tolna.net-es email címemre ami jobb oldalt fel van tüntve a blogomon. )
Lopás? Hmmm.... Én nem igazán tudnám a bejegyzés ellopását tényleges lopásnak tekinteni. Szerény személyem. Lehet, hogy csak én tűnők most dicsőség hajhásznak, de én örülnék, ha bejegyzésemet valaki annyira értékesnek találna, hogy ellopja tőlem és magáénak mutassa be. Örültem akkor is, mikor régen a rajzaimat lopták el. Én másképp fogtam fel. Érzéseket osztunk meg, s gondolatokat adunk át (még ha nem is akaratlagosan). Ha valakinek megtetszik az érzés //leírása//, ha valakinek megtetszik a gondolat, akkor csak örülhetünk, hogy valaki egyetért velünk. S valaki pont így érezz, mint mi.
Most jutott el hozzám a hír, így csak most értesültem ezen "botrányról". Nem igazán kedvelem már a személyt, s ennek meg vannak a maga okai, melyhez történések vezettek. Előtte viszont egy kedves lányt ismertem meg benne. Így elítélni nem igazán akarom.
Nagy általánosságokban szeretnék beszélni, de természetesen benne van a dologban, hogy nem így van! Hisz mindenki más, s mindenki más dolgon háborodik fel. Magamból kiindulva tudom, milyen is az, mikor valaki nem ért egyet azzal, amin én felháborodtam :) Szóval a sértetteket sem akarom elítélni semelyik szavammal sem.
Viszont lehet másképp is nézni a dolgokat.
Lehetne itt több emberre mutogatni, több okból is. Lehetne itt dicsőség hajhászokat találni. S komplett "BLOG" embereket is. Aki mást sem csinál, mint reggeltől estig blogol, s blog bejegyzéseket gyárt ezer meg ezer blogban. Szóval a lopás valószínűsége a rendszerességtől is függhet. Inkább ítélem el azokat az embereket, akik mindenhol mutogatják magukat, s mindenhol írogatnak. Még mindig azon az állásponton vagyok, hogy akinek érzései vannak, történések történnek vele, s völgyeket és hegyeket él át annak elég egyetlen egy blog az érzéseihez. A többi az már csak divatblognak tekintek.
Hivatkozhatunk titkolózásra, de minek? Akinek nincs félteni valója, mint pl nekem is, az nem titkolózik. Sok mindent lehet rólam tudni, s én ezt a sok mindent képes voltam egy blogba sűríteni. ÉÉÉÉÉÉS... És ebből az egyből se lopnak ;)
Viccet félre téve én tényleg nem ítélem el őt, kit most lopással (tényszerű) vádolnak. Megtette, de én másképp fogom fel. Jobban ítélem el a divatmajmokat, a divatbloggereket. De ez már csak az én véleményem....
Hivatkozhatunk titkolózásra, de minek? Akinek nincs félteni valója, mint pl nekem is, az nem titkolózik. Sok mindent lehet rólam tudni, s én ezt a sok mindent képes voltam egy blogba sűríteni. ÉÉÉÉÉÉS... És ebből az egyből se lopnak ;)
Viccet félre téve én tényleg nem ítélem el őt, kit most lopással (tényszerű) vádolnak. Megtette, de én másképp fogom fel. Jobban ítélem el a divatmajmokat, a divatbloggereket. De ez már csak az én véleményem....
"Látod most itt fekszem e hideg kövön,
Szívemben rég nincs már öröm.
Megrokkant, eldobott, elvesztett angyal,
Akit már talán az ég sem akar."
- Bukott angyal
Fene azt a túlspilázott, eget és világot megrengető, lelket megkeserítő, és fel lelkesítő érzést. De most komolyan. Mi értelme? Semmi... Itt vagyok, nézek ki a fejemből és próbálok rájönni, hogy most mit kéne még tenni.
Nem értem.... Az idő gyógyír állítólag mindenre. Na ez az, amiből nekem kicsit túl sok is jutott. Mit értem el vele? Mit adott nekem? Azt, hogy magamba fordulok teljesen, s nézek ki a fejemből mikor emberrel kéne kommunikálni. Nem megy. Ha próbálok, s esetleg sikerül, akkor meg az van, hogy bebizonyítják nekem, hogy szart sem ér az egész amit produkáltam.
Egyszer érjek annyit, hogy azt mondják nekem
- "Nekem ez /ő/ kell!" -
- "Nekem ez /ő/ kell!" -
Velem KELL, hogy legyen a baj, mert ha még sem akkor már keresem is a kötelet magamnak. Elegem van :(
Már észre sem veszem. Nem érzem. Nem fáj. Mikor zuhanok kicsit megijedek, de a földet érést már nem érzékelem. Azt hiszem megszoktam. Az életem, mint egy állandósult tragikomikum úgy zajlik le napról napra. Még nem értem a végére. Nonszensz....
Eszembe jut egy dallam. Egy aranyos dalszöveg. Hiperkarma, kérdőjel.... Miért mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek? Jó kérdés nem? De a válasz egyszerű. Mert van más, kinek győznie kell helyettünk. Vannak emberek, kik győztesek. S hogy lehetnének győztesek, ha nincsen ember ki felvállalja a vereséget? Sehogy... Erre vannak kitalálva a vesztesek. Nyertek a gyalog kakukkok. S ki lyukat is megcsinálja a kanyonba az nem nyert. Ilyen egyszerű... Itt nincs semmi értelmetlenség, butaság. Semmi sem nonszensz....
Már majdnem elmondhattam azt, hogy boldog vagyok. Még ha csak egy napra is de elmondhattam volna magamról. De nem... Sajnos nem..
Jó megfigyelőnek tartom magam, s mint kiderült ez lesz a bánatom okozója. Nyitott szemmel járok az utcán, ha kimozdulok. Figyelek mozdulatokat, embereket és körülöttem lévő dolgokat. Most sem történt másképp. Történt, hogy felkerekedve Székesfehérváron voltam ma egész nap. Barangoltunk édesanyámmal, vásárolgatunk, nézelődtünk. Volt 5 óránk...
Arra az egyszerű következtetésre jutottam, hogy az emberek élik a maguk kis életüket. Mellyel tényleg semmi bajom nem lenne alapjáraton, mert így lenne helyes, ám az is feltűnt, hogy nem figyelnek EGYÁLTALÁN egymásra az emberek. Sem pedig a környezetükre. Magukkal vannak elfoglalva és ez engem nagyon elkeserített..
Láttam egy édesanyát fiával a nyakában vásárolni egy boltban. Mögöttük voltam, velük voltam, ott voltam. Láttam azt, hogy gyermek ordibál, sír, tombol... Láttam, hogy édesanya szavakkal nyugtatja gyermekét, amit én nem igazán tartottam elfogadható módszernek. Szóhasználatot amit használt a kisgyermek szemben számomra nem ilyen.
Hallgass már el!
Nyugodj le, mert különben itt helyben felpofozlak! Ezt akarod?
Csitulj már, telefonálok!
Ezeket az édesanya használta a 3 éves körüli fiú gyermek felé. Zavart... Idegesített... De nem mertem felszólalni ellene, mert nem. Szégyellem magam... Pedig a telefont le lehet rakni. A szavakat meg lehet válogatni. A módszert jobban is meg lehet válogatni. Kétlem, hogy a nagynénjének a torta sütése annyira fontos telefon téma lenne ~Bocs, hallottam~ Majd mikor lerakta maga mellé gyermekét akkor nem tettem mást, mint hogy grimaszoltam kicsifiúnak. Vigyázzva, hogy az édesanyja ne vegyen észre. Egy ideig tátott szájjal figyelt, majd utána nevetett. Végül már utánzott. :)
Ennyi lett volna.. Nem több...
Másik egy igen egyszerű dolog volt. Botomat a kosárba tettem míg bevásároltam. Vettem kenyeret, ahogy parancsba lett adva, meg magamnak egy rágót. De ahogy a kenyeret kerestem felfigyeltem valamire. A földön volt két darab négyes kiszerelésű 1 literes Cola csomag. Együtt 8 liter hevert a földön. Néztem egy ideig, mert nem tudtam, hogy került oda. Aztán megálltam mellette, s figyeltem az embereket ahogy elmennek mellette egy pillanat alatt. Ügyet sem vetve a dobozokra melyek fél méterre hevertek társaitól. Szerte szét hevertek, látszott rajtuk, hogy úgy dőltek fel.
Felröhögtem... Majd a bevásárló kocsimat otthagyva, Bot nélkül, fogtam a két darab 4 literes pakkot és vissza helyeztem helyükre.
Ha nekem ennyi ideig tartott, nekem aki mozgássérült, mozgásomban korlátozót, botos ember, akkor nekik miért nem sikerült ezt az egyszerű műveletet megtenni? Értem, hogy boltos feladata lenne és ráhagyják, -hogy majd ő felrakja!!! - de ha egyszer képesek vagyunk rá, akkor ne menjünk már el mellette, mint ha semmit se látnánk. Elvégre felborítását is valószínűsíthetően mi tettük.
Csak engem zavar? Csak engem bosszant? Csak nekem fáj ha nem történik semmi?
Az utolsó ami leginkább zavart abban sajnos én is nagyon bűnös vagyok. Bűnös, mert szótlan, tehetetlennek tűnő személy voltam. Egy egyszerű szóró lapot osztogató szegény, öreg embert láttam, aki pár forintét osztogatta az újságokat. Édesanyám közben vásárolt fánkokat a közeli boltban, én meg helyet foglaltam egy padon.
Mit láttam?
Mit láttam?
Azt láttam, hogy próbálja eladni 50 forintért azokat a kis újságpapírokat. Rendben... Rendben van, hogy valaki nem akarja megvenni az újságot. Eldöntendő kérdés, hogy akarjuk e, vagy sem azokat az újságokat. Engem pusztán csak az zavart, hogy mindenki elment mellette úgy, hogy se szóra, se pillantással, vagy bárminemű megnyilvánulással nem jelzet a kérdésre a választ.
"Kérnek újságot?"
Egyszerű kérdés, nem? Még sem érdemelt sem tagadást, sem elfogadást, sem intést mely a tagadás legegyszerűbb (még ha elég tahó is ebben az esetben) módja. Egyszerűbbnek látták az emberek, hogy levegőnek nézik. Elmennek mellette, mint ha ott se lenne. Nem volt nyomulós. Nem volt bosszantó a kérdés, és a kérdés feltevésének a módja sem. Ez dühítő! Őrjítő! Bosszantó! Már a vér is pezsgett bennem, mikor megtorpantam egy pillanatra. A zsebembe volt 5 ezer forint... És annyira azon járt az eszem, hogy a kezébe nyomom azt az 5 ezer forintot de nem tettem, mert féltem. Féltem, hogy mit szólnak majd itthon vagy hogy mi lesz anyám véleménye ha véletlenül megtudja. Pedig volt időm gyorsan odaadni neki, s talán meg se tudta volna anyám, de még se adtam oda neki. Oda akartam adni neki, mert tudom, hogy úgy is haszontalan dolgokra költeném el a pénzem. Annyira bennem volt, hogy odamenjek de nem....
Rájöttem, hogy dühre nem lehet okom, mert magamat kellene először szembeköpnöm. Annyit gondolkodtam ezen még hazafelé menet is. Ha odaadtam volna neki a pénzt akkor két embernek teszek jót. Neki, és magamnak. Mindenféleképpen nyertem volna az ügyön. Igaz, lehet hogy piára, vagy cigire költi a pénzt de.... de én tettem valamit. Ami nekem jó! Nem lett volna veszteségem. Legrosszabb utat választottam úgy érzem. Én is csak ültem és nézem őt. Ez az utolsó rész lehet Önmarcang 2 és fél...
Nincs már megfelelő szó, mely helyre hozná bennem az érzést.
Sajnálom....
Tegnap, az éjszaka sötétségében kint a teraszomon a csillagokat néztem. Már amit láttam, mert a szemem már nem a régi, még szemüvegben sem. Gondolataimba, tájba, s az ég szépségébe feledkezve két dolgot tettem. Az első az volt, hogy kívántam. Mivel a csillagok csak kis hányadát látom be, ezért nem a hulló csillagtól vártam kívánságomat hanem az acélcsillagtól. Az acélcsillagot mindig látom, mindig villog, s mindig van legalább egy az égen. Égi folyosó van házunk felett valószínű :)
Mivel ez az én acélcsillagomra, ezért kívánságomra nem vonatkoznak ugyan azon szabályok, mint másokéra. Ezt nyugodtan lehet publikálni így nem félek attól, hogy elkotyogóm mielőtt még teljesülne. A kívánságom nem volt más, mint egészség a szeretteimnek, boldogság a szívemnek, és jólétet életemnek. Ebben a sorrendbe kívántam, s kívánságom ezen sorrendje a fontossági sorrend is egyben. Mosolyogtam...
Mosolyogtam, mert jó ember vagyok ahogy jobban belegondoltam. Még mindig... Jó érzés volt, hogy a démonjaim még nem uralkodnak felettem. Démonjaim nekem is vannak sajnos.
A másik amit ez után tettem az volt, hogy énekeltem. Énekeltem az acélcsillagnak, énekeltem szívemnek, énekeltem a lelkemnek. Énekeltem könnyeimnek, s énekeltem a természetnek. Hiányzik az ének az életemből. Nem nagy dologra kell itt gondolni, (Megasztárról szó sincs!!!!) csak... csak szeretem azt, hogy mások démonát régen hangommal kergettem el. Hiányzik az ének... Hiányzik az, hogy kérjék, s hiányzik, hogy elaludjon rá szív, lélek, és piciny test.
Régen exemnek énekeltem éjszakánként, hogy eltudjon aludni. Nem szerette a sötétséget és sokszor a lámpa fénye mellett tudott csak aludni. Ágyában fekve, 180 kilométerre tőlem, gépies volt sajnos a kapcsolat. De én képes voltam a gép előtt ülve órákon át énekelni neki. S nézni, ahogy a kis szende test alszik.
Remélem még lesz ember világomban, ki úgy fogja kívánni törődésemét, énekemet, és szeretetemet ahogy egyszer régen Ő kívánta. Sajnos már kívántam, szóval ezt majd máskor ejtem szóvá :) De addig is éneklek a szélnek, s éneklek az arcomra zúduló esőnek. Éneklek a éjszaka csendjének, s éneklek az acélcsillagoknak
Mivel ez az én acélcsillagomra, ezért kívánságomra nem vonatkoznak ugyan azon szabályok, mint másokéra. Ezt nyugodtan lehet publikálni így nem félek attól, hogy elkotyogóm mielőtt még teljesülne. A kívánságom nem volt más, mint egészség a szeretteimnek, boldogság a szívemnek, és jólétet életemnek. Ebben a sorrendbe kívántam, s kívánságom ezen sorrendje a fontossági sorrend is egyben. Mosolyogtam...
Mosolyogtam, mert jó ember vagyok ahogy jobban belegondoltam. Még mindig... Jó érzés volt, hogy a démonjaim még nem uralkodnak felettem. Démonjaim nekem is vannak sajnos.
A másik amit ez után tettem az volt, hogy énekeltem. Énekeltem az acélcsillagnak, énekeltem szívemnek, énekeltem a lelkemnek. Énekeltem könnyeimnek, s énekeltem a természetnek. Hiányzik az ének az életemből. Nem nagy dologra kell itt gondolni, (Megasztárról szó sincs!!!!) csak... csak szeretem azt, hogy mások démonát régen hangommal kergettem el. Hiányzik az ének... Hiányzik az, hogy kérjék, s hiányzik, hogy elaludjon rá szív, lélek, és piciny test.
Régen exemnek énekeltem éjszakánként, hogy eltudjon aludni. Nem szerette a sötétséget és sokszor a lámpa fénye mellett tudott csak aludni. Ágyában fekve, 180 kilométerre tőlem, gépies volt sajnos a kapcsolat. De én képes voltam a gép előtt ülve órákon át énekelni neki. S nézni, ahogy a kis szende test alszik.
Remélem még lesz ember világomban, ki úgy fogja kívánni törődésemét, énekemet, és szeretetemet ahogy egyszer régen Ő kívánta. Sajnos már kívántam, szóval ezt majd máskor ejtem szóvá :) De addig is éneklek a szélnek, s éneklek az arcomra zúduló esőnek. Éneklek a éjszaka csendjének, s éneklek az acélcsillagoknak
Olyan korban élünk, ahol a törpök is SPAR-ba járnak éléskamrát feltölteni. Ahol divat lett a kicsi, a vékony, a miniatürizálás. Avagy a kicsi a praktikus! Ahol az adatainkat, az életünket, a pénzünket kártyánkon tároljuk.
Na igen, és itt jövők képbe én! Ugyanis vagyok olyan szita agyú emberke, hogy képes vagyok elfelejteni, hogy hova is raktam az igazolványaimat tartalmazó irataimat mely tartalmazta a bankkártyámat is. S ilyenkor eseményt esemény követve jön a keresgélés. Csak ne korán reggel jutna eszembe, hogy nincs meg, mikor mindenki siet valahova. Ilyenkor már szólni se merek senkinek, hogy nincs meg s addig keressem amíg meg nem találom. De szerencsére meg lett, igaz csak segítséggel. Így a keresés végére mindenki idege a plafonon volt. Pedig csak az enyémnek kellet volna ott lennie a plafonon, ahhoz képest szerintem én voltam a leghiggadtabb. Valószínű csak nem fogtam fel rendesen, hogy mekkora probléma is, ha nincsenek meg a cuccok. Aztán az elveszett vélt tartó a legnyilvánvalóbb helyen volt, ahol senki nem nézte meg tüzetesebben. Az íróasztalomon. Szerencsére meg van...
Na igen, és itt jövők képbe én! Ugyanis vagyok olyan szita agyú emberke, hogy képes vagyok elfelejteni, hogy hova is raktam az igazolványaimat tartalmazó irataimat mely tartalmazta a bankkártyámat is. S ilyenkor eseményt esemény követve jön a keresgélés. Csak ne korán reggel jutna eszembe, hogy nincs meg, mikor mindenki siet valahova. Ilyenkor már szólni se merek senkinek, hogy nincs meg s addig keressem amíg meg nem találom. De szerencsére meg lett, igaz csak segítséggel. Így a keresés végére mindenki idege a plafonon volt. Pedig csak az enyémnek kellet volna ott lennie a plafonon, ahhoz képest szerintem én voltam a leghiggadtabb. Valószínű csak nem fogtam fel rendesen, hogy mekkora probléma is, ha nincsenek meg a cuccok. Aztán az elveszett vélt tartó a legnyilvánvalóbb helyen volt, ahol senki nem nézte meg tüzetesebben. Az íróasztalomon. Szerencsére meg van...
Láttam a folyóparton ülve
gondolataiba merülve
sírni, szívéből hegedülve
dalára kottát írt hozzá az ég
Láttam az igaz útról letérni
térdelve megbocsátást kérni
a vágyott messzeségbe érni
de sóhajára nem felelt az ég.
Láttam álmait megélni
hinni félve, titkon remélni
örökös tűzben égve élni
szavára megnyílt, megzendült az ég
Láttam a folyóparton ülve
bánatában elszenderülve
sorsa elől így menekülve
rá hűséggel vigyázott az ég.
gondolataiba merülve
sírni, szívéből hegedülve
dalára kottát írt hozzá az ég
Láttam az igaz útról letérni
térdelve megbocsátást kérni
a vágyott messzeségbe érni
de sóhajára nem felelt az ég.
Láttam álmait megélni
hinni félve, titkon remélni
örökös tűzben égve élni
szavára megnyílt, megzendült az ég
Láttam a folyóparton ülve
bánatában elszenderülve
sorsa elől így menekülve
rá hűséggel vigyázott az ég.
// Mezei Marianna írta //
Végre megszabadultam attól a fogamtól, amitől egyszerűen már 3 alkalommal nem haladtunk a fogorvosommal. Előtte meg a cégnél szereltük a fiúkkal az állványokat a gumiknak. Jó volt, de még sok minden vissza van.
S utána jött az, amitől féltem. Normálisan az ember nem ijed meg 300 métertől, de én nagyon féltem. Tudtam, hogy már valószínű nem vagyok rá képes és csak azt fogom érezni, hogy ez a 300 méter teljesen le fog lombozni. Hazafelé jövet a fogorvostól körülbelül 5, vagy 6 alkalommal kellett megállnom pihenni :(
Fájt ahogy belém hasított az a tény, hogy képtelen vagyok normálisan megtenni pár métert. Az utcánk elejébe már úgy voltam, hogy neki állok stoppolni. S az járt a fejemben - 21 éves vagyok basszus és nem bírok még ennyit sem megtenni?! -
Rossz volt... Nagyon rossz...
Hazaérve első dolgom az volt, hogy ruhástól az ágyamba dőltem, és légkondicániót aktivizálva aludtam este 8-ig. Eredmény? 300 méter = 5 óra alvással... EHH!!!
Ezek után kérdezze meg még valaki, hogy miért nem járok el sehova.
Nem tudom... Bűntudat? Hiányérzet? Szeretet? Düh? Bosszú vágy? Harag? Megint ébren vagyok. Miért? Mert becsukom a szemem és rá gondolok. A múltamra, egy lezártnak vélt fejezetre, egy ősrégi pergamenre. A exemre gondolok, hogy hogyan váltunk el, s vajon mi lehet vele. De miért? Nem értem... Arcára alig emlékszem. Körvonalak, melyek kirajzolták már nem látszódnak, csak néha fel-fel villanak. Illat, mely körüljárta lényét már nincs fejemben.
Ha ez ember csukót szemmel erre gondol, akkor a gondolat mögött lapul érzés? Vagy csak puszta gondolat? Gondolat lehet érzés nélkül? Végleg törölni, s végleg lezártnak akarom tekinteni az egészet. Már egy év telt el lassan s még mindig nem megy. Ha ő gondolt volna rám akkor, vagy most, akkor jelezte volna. Békésen éli életét, s mindennapjait. Valószínűleg... Én miért nem vagyok képes csukott szemmel álmokra várni? Miért van az, hogy képes vagyok még mindig vele álmodni? Vagy legalábbis azt az érzést érezni álmomban, amitől ő jut eszembe.
Ezek olyan bonyolult, összetett kérdések melyekre még nem tudom a választ. Azt tudom, hogy itt vagyok fél kettőkor és holnap nekem dolgoznom kéne. Alvást, mint jutalom nem érdemeltem ki. Valamiért még nem...
Van bennem még valami. Ami fontosnak gondolok. Állítólag emléket kiölni, temetni, elfeledni nem lehet. Felülírni csak is új emlékkel, új élménnyel lehet. Ezen emlékekkel elhalványulna, kifakulna, elkopna. Gondoltam tovább lépés egy jobb, szebb kapcsolatba megoldás lehet problémámra. Viszont bennem van az is, hogy jó kezdet e bárminek is? Ártok e magamnak, vagy páromnak azzal, hogy íj gondolatokkal lépek tovább vele. S mi van akkor, ha mégse képes törölni emléket, feledni múltat, jobbá tenni a keserű ízt?
Magamnak is ártok, neki is ártok. Ártani én nem akarok senkinek. Soha többé...
Najó, én már nem értek semmit. Valahogy megint azt érzem, hogy hülye voltam. Felismerés nem zavarna, mert legalább képes vagyok rájönni hogy...... Viszont nem tudom, hogy hol basztam el.
Áhh... Szar vagyok...
Megfelelési kényszer... Az... Az annyira hiányzik nekem, mint a halottnak a csók. Deeee miééééééért akarok megfelelni mindenkinek?! -.-
Útolagos megjegyzés: Egyéniségemet sem megtagadni, sem kirekeszteni nem tudom. Nem is akarom/akarhatom. Remélem egyszer ezzel együtt is képesek velem beszélgetni, velem lenni, ne adj Isten megszeretni..
Megfelelési kényszer... Az... Az annyira hiányzik nekem, mint a halottnak a csók. Deeee miééééééért akarok megfelelni mindenkinek?! -.-
Útolagos megjegyzés: Egyéniségemet sem megtagadni, sem kirekeszteni nem tudom. Nem is akarom/akarhatom. Remélem egyszer ezzel együtt is képesek velem beszélgetni, velem lenni, ne adj Isten megszeretni..
Istenem... Ha létezik olyan, hogy reinkarnáció akkor én egy gazdag, szőke, amerikai libának akarok születni, mint Paris Hilton... xD Olyan műsort néztem a tévében, amitől az sejtjeim folyamatos bomlásnak indultak. A műsor arról szól, hogy Paris Hiltonnak ÖRIBARI KELL!!
Hogy mi az az öribari? Az örök barátot rövidití. Konkrétan arról szól az egész műsor, hogy 20 lány, abból két meleg srác aki lánynak vallja magát, ugrál Paris Hilton feladataira... Anyáááám. S ezért valaki még műsort inditat? Valaki itt producernek állt, valaki ezért operatöröket alkalmazót, valaki EBBE pénzt volt képes ölni. Sőőőt, még saját főcím dala is van.
Én nem akarok itt "Szeretet szolgálatos" emberkének tűni, sem pedig világmegváltó emberkének sem. Viszont.... Az éhezés szart sem ér!!! A szegénység szart se ér!!! Konkrétan már pénzt ér az, hogy Paris Hilton örök barátot keress. Jézusom... Sebaj, most legalább tudom mitől vagyok rosszul -.- "
Egyik feladat, hogy az öribariknak köszöntöt kellett mondani egyesével Paris Hiltonnak. Arra vágyott a nagyrésze, hogy közelébe legyen Paris Hiltonnak.
Álom vagy valóság? Egyszerű kreált kép foszlányok vagy csak egyszerű érzés vizuális megjelenítés? Megint elég nehezen aludtam. Hülyeségeket álmodtam, meg egyszer az exemről is :$ Nem igazán értem. Aztán nap folyamán még egyszer aludtam. Az álmaimra már nem emlékszem, de a tény, hogy az exemmel álmodtam valamit zavar. Bosszant... Idegesít...
Leszeretnék állni végre a gyógyszerekről. Jó volna. De félek, hogy ha ez így megy, így folytatódik talán soha többé nem leszek már ettől mentes. Három féle nyugtató. Három féle színben. Két napszakon át. Képes vagyok úgy ébredni, hogy a szemeim könnyesek. Hogy miért? Nem tudom... Sötétben a szobám mélyén emlékek kísérnek. Emlékeim vérében fekszek. Halottak már, mert csak múlt, már csak csont, mérgezet étek.
Érzelmileg egy hulladék vagyok. Nem bírom az érzéseket kezelni, s nem bírom őket normálisan fogadni. Fogadni? Ha fogadom is akkor ijesztő. Szánalmas, rossz, undorítónak tartom magam. Nem akarom ezt az életet, s nem akarok... élni... De mindig képes voltam tovább, tovább és tovább mendegélni egy ösvényen ami lehet, hogy nehéz de legalább a sajátoménak tudhatom. Miért ragaszkodok az élethez, ha egyszer hányok az életemtől? Semmi élvezet, semmi magamnak való, semmi... Jó lehetek, és tisztességes. De mit érek el vele, ha csak a lelkemet etetem vele. De lehet, hogy etettem... mert már nem... Éhezik a lelkem...
Nem tudom, értelmetlen zagyvaság lett a bejegyzés végére, pedig az elején normális gondolatoknak indult. Elegem van :(
Mint üres pohár egy díszes szobában, úgy érzem magam.
Felkeltem délután fél kettőkor. A délután perceit változtattam a reggel perceire. Nem tudom mi van velem. Fáradt vagyok, nagyon fáradt. Annyira nem tudom mi történik, mi van velem. Annyira nem érzem végtagjaimban az erőt, s a küzdeni akarást. Vonszolom magam az egyik helyről a másikra. Saját magamat húzom. Szédülök, émelygek, és üresnek érzem magam. A legutóbbi az, ami leginkább zavar. Nem tudom, hogy miért. Gondolkodtam rajta, miért érzem magam úgy ahogy.
Már csalódást nem érzek. Képtelen vagyok a csalódásra. Engem megbántani/bántani már nem lehet. Megsérteni is csak bőrőm felszínét képesek, csak ahoz lehetőség kell. Talán... Félhomály az életem, s félhomály a körülöttem lévő világ. Túl szép a világ, hogy az áttetsző üres poharat lássák. Látok néha, de nem látnak engem.
Fáradt vagyok... Üres vagyok.. Semmi vagyok.
Felkeltem délután fél kettőkor. A délután perceit változtattam a reggel perceire. Nem tudom mi van velem. Fáradt vagyok, nagyon fáradt. Annyira nem tudom mi történik, mi van velem. Annyira nem érzem végtagjaimban az erőt, s a küzdeni akarást. Vonszolom magam az egyik helyről a másikra. Saját magamat húzom. Szédülök, émelygek, és üresnek érzem magam. A legutóbbi az, ami leginkább zavar. Nem tudom, hogy miért. Gondolkodtam rajta, miért érzem magam úgy ahogy.
Már csalódást nem érzek. Képtelen vagyok a csalódásra. Engem megbántani/bántani már nem lehet. Megsérteni is csak bőrőm felszínét képesek, csak ahoz lehetőség kell. Talán... Félhomály az életem, s félhomály a körülöttem lévő világ. Túl szép a világ, hogy az áttetsző üres poharat lássák. Látok néha, de nem látnak engem.
Fáradt vagyok... Üres vagyok.. Semmi vagyok.
Az a nagy bajom, hogy összeegyezhetetlen tulajdonságaim vannak. Hogy mire is gondolok? Arra, hogy bennem van a késztetés arra, hogy minden felém közeledő embernek megfeleljek. EZ nehéz, sőt.. lehetetlen... de még is csinálom :$
S ezzel párhuzamosan van nekem nyers véleményem a világról, emberekről, történésekről. Nem tartom magamban, és nem fűszerezem meg. Képes vagyok nyersen is odaadni, hogy hatása legyen. Általában ezek olyan dolgok, amelyet én úgy gondolok, hogy fontos, és egy határozott véleményem.
A //Véleményem// soha nem felelhet meg mindenkinek. De annak a kevés embernek örülök, aki egyetért velem így vagy úgy. Hallgatva, hangosan, vagy suttogva.
S így fordulhat elő az összeférhetetlenség a tulajdonságaim között..
- Éjszakai komment, pitypangnak válaszolva
Ezt a skálát (is) alkalmazzák a betegség súlyosságának megállapítására, és a romlás, javulás mértékének értékelésére, az állapot követésére, ezért a szakirodalomban sokszor találkozunk az említésével. Mindig meg szoktam nézni, mert büszkeséggel tölt el, hogy voltam 8-as is, de most csak 5,5 és 6 körül vagyok. Remélem ez az érték stagnálni fog.
Kurtze féle kibővített rokkantsági állapot skála
EDSS Leírás
0.0
Normál neurológiai lelet
1.0
Funkció-zavar nincs, de neurológiai. tünetek vannak (Babinski jel, tremor, nystagmus, stb.)
1.5
Nincs rendellenesség, minimális jelek, több mint egy funkcióban
2.0
1 minimális funkció-zavar (enyhe paresis, ataxia, visuo-motoros zavarok)
2.5
1 enyhe funkció-zavar, vagy 2 minimális funkció-zavar
3.0
Mérsékelt funkció-zavar (mono- vagy hemiparesis, ataxia, kifejezett sensoros-, szem- vagy hólyag-tünetek) 1 mérsékelt funkció-zavar, vagy 3-4 enyhe funkció-zavar
3.5
Teljesen mozgásképes, de 1 mérsékelt funkció-zavar és a minimálisnál kicsit nagyobb mértékű rendellenességgel számos másik funkcióban
4.0
A funkció-zavar relatíve súlyos, de a beteg önellátó és átlag napi 12 órán át normális köznapi tevékenységet folytat a viszonylag komolyabb rokkantsága ellenére, 500 méterig képes gyalogolni, segítség nélkül vagy pihenéssel
4.5
Teljesen mozgásképes, képes egész álló nap dolgozni, egyébként a teljes cselekvőképességében némileg korlátozott lehet, és minimális segítségre szorulhat, viszonylag komoly rokkantsági fokon áll, 300 méterig képes gyalogolni, segítség nélkül vagy pihenéssel
5.0
200 méterig képes gyalogolni, segítség nélkül vagy pihenéssel, a rokkantság elég komoly ahhoz, hogy kárt tegyen az egész napot felölelő cselekvésekben ( naphosszat dolgozni, speciális gondoskodás nélkül)
5.5
100 métert képes gyalogolni, segítség nélkül, vagy pihenéssel, a rokkantság mértéke elég jelentős ahhoz, hogy meggátolja a teljes napot igénybe vevő cselekvéseket
6.0
Váltakozó vagy egyoldalú állandó segítség (bot, mankó, támasz) szükséges a kb. 100 méteres gyalogláshoz, pihenéssel, vagy a nélkül
6.5
Állandó kétoldali segítség (bot, mankó, támasz) szükséges a kb. 20 méteres gyalogláshoz, pihenés nélkül
7.0
Képtelen felbecsülhetően 5 méternél hosszabb távot megtenni, még segítséggel is, lényegében tolókocsihoz van kötve, hagyományos kocsija van, saját maga hajtja a kerekeket, és önállóan ül bele és száll ki, kb. napi 12 órát tölt a székében
7.5
Képtelen pár lépésnél többet megtenni, tolókocsihoz kötött, segítségre lehet szüksége a be és kiszállásnál, maga hajtja a kerekeket, de nem képes egy teljes napot eltölteni a hagyományos tolókocsiban, motorizált tolókocsira lehet szüksége
8.0
Lényegében ágyhoz, vagy székhez van kötve, vagy tolókocsit használ, esetleg a nap nagyobb részét ágyon kívül töltheti, számos önellátó mozdulatra képes, a karjait hatékonyan képes használni.
8.5
Lényegében a nap legnagyobb részében ágyhoz kötött, a karjait még képes bizonyos fokig hatékonyan használni, néhány önellátó mozdulatot még el tud végezni
9.0
Teljesen magatehetetlen, ágyhoz kötött, még képes kommunikálni, illetve enni
9.5
Teljesen magatehetetlen fekvő beteg, képtelen kommunikálni, vagy enni/nyelni.
10.0
Elhalálozás SM következtében
EDSS Leírás
0.0
Normál neurológiai lelet
1.0
Funkció-zavar nincs, de neurológiai. tünetek vannak (Babinski jel, tremor, nystagmus, stb.)
1.5
Nincs rendellenesség, minimális jelek, több mint egy funkcióban
2.0
1 minimális funkció-zavar (enyhe paresis, ataxia, visuo-motoros zavarok)
2.5
1 enyhe funkció-zavar, vagy 2 minimális funkció-zavar
3.0
Mérsékelt funkció-zavar (mono- vagy hemiparesis, ataxia, kifejezett sensoros-, szem- vagy hólyag-tünetek) 1 mérsékelt funkció-zavar, vagy 3-4 enyhe funkció-zavar
3.5
Teljesen mozgásképes, de 1 mérsékelt funkció-zavar és a minimálisnál kicsit nagyobb mértékű rendellenességgel számos másik funkcióban
4.0
A funkció-zavar relatíve súlyos, de a beteg önellátó és átlag napi 12 órán át normális köznapi tevékenységet folytat a viszonylag komolyabb rokkantsága ellenére, 500 méterig képes gyalogolni, segítség nélkül vagy pihenéssel
4.5
Teljesen mozgásképes, képes egész álló nap dolgozni, egyébként a teljes cselekvőképességében némileg korlátozott lehet, és minimális segítségre szorulhat, viszonylag komoly rokkantsági fokon áll, 300 méterig képes gyalogolni, segítség nélkül vagy pihenéssel
5.0
200 méterig képes gyalogolni, segítség nélkül vagy pihenéssel, a rokkantság elég komoly ahhoz, hogy kárt tegyen az egész napot felölelő cselekvésekben ( naphosszat dolgozni, speciális gondoskodás nélkül)
5.5
100 métert képes gyalogolni, segítség nélkül, vagy pihenéssel, a rokkantság mértéke elég jelentős ahhoz, hogy meggátolja a teljes napot igénybe vevő cselekvéseket
6.0
Váltakozó vagy egyoldalú állandó segítség (bot, mankó, támasz) szükséges a kb. 100 méteres gyalogláshoz, pihenéssel, vagy a nélkül
6.5
Állandó kétoldali segítség (bot, mankó, támasz) szükséges a kb. 20 méteres gyalogláshoz, pihenés nélkül
7.0
Képtelen felbecsülhetően 5 méternél hosszabb távot megtenni, még segítséggel is, lényegében tolókocsihoz van kötve, hagyományos kocsija van, saját maga hajtja a kerekeket, és önállóan ül bele és száll ki, kb. napi 12 órát tölt a székében
7.5
Képtelen pár lépésnél többet megtenni, tolókocsihoz kötött, segítségre lehet szüksége a be és kiszállásnál, maga hajtja a kerekeket, de nem képes egy teljes napot eltölteni a hagyományos tolókocsiban, motorizált tolókocsira lehet szüksége
8.0
Lényegében ágyhoz, vagy székhez van kötve, vagy tolókocsit használ, esetleg a nap nagyobb részét ágyon kívül töltheti, számos önellátó mozdulatra képes, a karjait hatékonyan képes használni.
8.5
Lényegében a nap legnagyobb részében ágyhoz kötött, a karjait még képes bizonyos fokig hatékonyan használni, néhány önellátó mozdulatot még el tud végezni
9.0
Teljesen magatehetetlen, ágyhoz kötött, még képes kommunikálni, illetve enni
9.5
Teljesen magatehetetlen fekvő beteg, képtelen kommunikálni, vagy enni/nyelni.
10.0
Elhalálozás SM következtében
Mivel megelégeltem, hogy hiába megyünk el a fogorvosomhoz semmit nem csinálnak velem mondván, hogy a győkértelenített fogam miatt nem, mert egyfolytában nincs rendesen kipucolva, ezért hétfőig most böjtölni fogok. Egyetlen étkem a Könnyű és finom joghurt lesz. De már a második alkalommal csak ez van.
Sebaj, elkönyveltem erő próbának. Majd meglátjuk mi lesz belőle. Úgy is azt mondták fogynom kéne pár kilót :$ Tény és való, hogy az utóbbi időben rossz rajtam a súly elosztás... Pff...
más...
Dátumok, időpontok, percek vannak a fejemben melyeket hajlamos elfelejteni. Rohadtul utálom a betegségemet. Még mindig... Elfelejtek dolgokat, és elfelejtek szavakat. Ezzel nem csak magamnak ártok. Azoknak is ártok, akikhez az időpontot kötöm :/ Legutóbb egy randi időpontját felejtettem el. Szóval ennyit rólam..... Remélem azért valakinek kell egy szeleburdi professzor utánzat xD
Kicsit tényleg dühítő. Dühítő azért is, mert mindig van valami ami így nap közben eszembe jut. Na akkor gyorsan neki is iramodok a dolognak, felmegyek a hozzá való cuccokhoz, vagy valami. Erre mire felérek már el is felejtettem, mit akartam :$ Szégyen, nem szégyen én sajnos már ilyen vagyok. Ilyen lettem... S valószínűsíthetően leszek.
A másik, hogy nagyon el tudok fáradni. Annyira nem érzem magam kompetensnek a koromhoz. 21 évesen az ember pörög, szalad, rohan. Mint egy kisgyermek szeleburdiságát kapta volna meg. Második fiatalkor a 20-as évek. Ügyeket intéz, tanul, egyetemre bejár, otthon is végzi a dolgait. Én meg? Én meg fogom magam, és alig várom, hogy egy percre leüljek, vagy lefeküdjek az ágyra.
Elegem van magamból...
Sebaj, elkönyveltem erő próbának. Majd meglátjuk mi lesz belőle. Úgy is azt mondták fogynom kéne pár kilót :$ Tény és való, hogy az utóbbi időben rossz rajtam a súly elosztás... Pff...
más...
Dátumok, időpontok, percek vannak a fejemben melyeket hajlamos elfelejteni. Rohadtul utálom a betegségemet. Még mindig... Elfelejtek dolgokat, és elfelejtek szavakat. Ezzel nem csak magamnak ártok. Azoknak is ártok, akikhez az időpontot kötöm :/ Legutóbb egy randi időpontját felejtettem el. Szóval ennyit rólam..... Remélem azért valakinek kell egy szeleburdi professzor utánzat xD
Kicsit tényleg dühítő. Dühítő azért is, mert mindig van valami ami így nap közben eszembe jut. Na akkor gyorsan neki is iramodok a dolognak, felmegyek a hozzá való cuccokhoz, vagy valami. Erre mire felérek már el is felejtettem, mit akartam :$ Szégyen, nem szégyen én sajnos már ilyen vagyok. Ilyen lettem... S valószínűsíthetően leszek.
A másik, hogy nagyon el tudok fáradni. Annyira nem érzem magam kompetensnek a koromhoz. 21 évesen az ember pörög, szalad, rohan. Mint egy kisgyermek szeleburdiságát kapta volna meg. Második fiatalkor a 20-as évek. Ügyeket intéz, tanul, egyetemre bejár, otthon is végzi a dolgait. Én meg? Én meg fogom magam, és alig várom, hogy egy percre leüljek, vagy lefeküdjek az ágyra.
Elegem van magamból...
Az IKEA alapítójától ered az Origami módszer a bútor készítés világában. Így lett a késztermék helyett egy x ezer darabos ajándék csomag, amit nekünk kell előállítani készterméké. Az eredmény? Kapunk egy dobozt x millió darabbal, csavarral, fával, és egy használati útmutatóval. Na és itt jött az én problémám.
Oké, anyám elhatározta, hogy már pedig megveszi azt a szép kis padot a TESCO-ba. Nincs is ezzel semmi baj! Anyámnak is lehet partizán akciója :PPP Nem ez lesz az első és az utolsó eset. Ám arra ő sem számított, hogy hülyék voltak azok, kik a dobozban található terméket előkészítették számunkra, hogy nekünk itthon könnyebb legyen az origaminak tűnő valamiből egy kész terméket összeállítani.
Ő volna a jó megérdemelt jutalmunk
Hintaágy
*Ami egy pad álcázva*
Használati kezelési útmutató
*Ami egy pad álcázva*
Használati kezelési útmutató
*Jobban örültem volna egy összeszerelési útmutatónak*
Köszöntjük abból az alkalomból, hogy megtisztelt bizalmával és az általunk fogalmazott hintaágyat választotta. *Ami még mindig pad* Meggyőződésünk, hogy termékünk megfelelően teljesíti a vele szemben támasztott követelményeket. *Padon is ülni fogok... szóval nyert!*
Kérjük, hogy a használati útmutatót gondosan olvassa el és jól őrizze meg, hogy későbbiekben is hasznát vehesse. *Most is azt élvezem, nem látod?* Mindig a használati útmutató ajánlásai szerint használja a hintaágyat. *..... *
Biztonsági előírások:
Biztonságosan csak akkor használhatja a hintágyat ha az megfelelően van összeszerelve, ha lábai stabilan illeszkednek a talajhoz és használata illetve karbantartása is az elvárható gondossággal történik. *De jó, hogy padot vettünk és nem egy gyerek gondoskodásához igen-igen hasonló törődést igénylő hintaágyat ^^*
Tisztítás, karbantartás
Párna: mosás csak kézzel, legfeljebb 40 Celsius fokon hőmérsékleten, kíméletesen, csak kézzel nyomkodva. Öblítés kézzel, nyomkodva, csavarni nem szabad. Centrifugálás nélkül, fekete, leterítve, formára igazítva szárítható. * Most elképzeltem édesanyámat, ahogy mosómedve módjára az egész padot odavágja a mosdóhoz, és elkezdi kézzel sikálni 40 celsius fokos vízben a fát.... *
NEM VEGYTISZTÍTHATÓ, NEM FEHÉRÍTHETŐ! *Valóban....*
Váz: Semleges mosószeres vízzel, puha ronggyal, utána szárazra törölni. *Ez valóban nekünk szól??? Mert érdekes mód, ilyenünk nekünk is volt a csomagban.. *
Figyelmeztetés!! *Többi eddig mi volt?*
Legalább 2 személy szükséges a hintaágy összeállításhoz. *Kösz, erre rájöttünk magunk is* (Kérjük, hogy a hintát a dobozban található összeszerelési ábra alapján állítsa össze.) *Finoman megjegyezném, hogy rohadtul nem adtattok egy darab ábrát sem! De még a hintaágyhoz sem! Abban már nem is reménykedtünk, hogy esetleg a padhoz adtok* Összeállítás előtt győződjön meg róla, hogy minden szükséges alkatrészt tartalmaz a csomag. * Ohh hát persze... Fateeeeer, megvan a párna??*
- A hintaágyat egyenes, száraz, csúszásmentes talajon állítsa össze, és távolítson el minden olyan tárgyat a környezetéből, amelyek esetlegesen sérülést okozhatnak. *hümm... hát ezzel se fogunk korcsolyázni :( *
- A hintaágyat tartsa távol minden gyúlékony anyagtól és tűzforrástól. *Télen is fázni fogunk*
- Használat közben ügyeljen a következőre
A, Győződjön meg róla, hogy a hintaágy egyenes, száraz, csúszásmentes talajon áll * Nagyon rá vagytok álva erre a csúszás mentes szövegre, ugye?*
B, A sérülések elkerülése érdekében soha ne tegye végtagjait a hinta ülése és a váz közé. *He he, nekünk padunk van, bi bi biiiiii*
C, Ne tegyen semmilyen tárgyat közvetlen a hitnaágy elé, illetve mögé. *Örülök, hogy padunk van*
D, Hintázás közben figyeljen rá, hogy a hintaágy rögzítve van. A maximális kilendülés 20% lehet. *Megnézném milyen nálad a 20%-kos kilendülés. Még a 20 fokot feldolgoztam volna* Ennél nagyobb kilengés a hintaágy megrongálódásához vezethet és sérüléseket okozhat. *Repül a babaaaaaa ^^* - Maximális terhelhetőség: 200kg
- Gyermekek csak felnőtt felügyelete mellett használhatják a hintát *Ha tévé elé rakom a hintaágyat, avagy a padot, akkor két szülő kell a 12 karikás műsorhoz?*
- Legalább havonta egyszer győződjön meg róla, hogy minden csavar meg van húzva. *Egy újabb pont a határidő naplómban*
- Takarja le a hintaágyat, ha erős a szél, vagy esik. *Ja... Akkor meg a takarásra szolgáló eszközt meg én izzadjam ki magamból, ugye?*
- Ne használja a hintaágyat télen. Ősszel tegye el. Száraz helyen tárolja! *Nem lett volna egyszerűbb ha azt írjátok, hogy "tavasszal és nyáron használható. Kizárólag a pincében..." *
Végső megállapítás: Meg a jó édes anyát annak az IKEA-s Svéd baromnak, aki kitalálta az Origamis bútórokat, meg annak a jó édes anyát, aki ezt a használati útmutatót adta egy normális összeszerelési útmutató helyett!
Sokan mondták, hogy egoista vagyok. S ezen felbuzdulva elkezdtem írni magamban, hogy miért is lehetek egoista.
- Túléltem a saját születésem! Ohh jee... Avagy drága Hydrocephalus (remélem jó írtam! Bocsi OG ha nem :PP Ha nem javítsd ki légyszi! xD )
- Megszülettem és rá fél évre vége lett a szocializmusnak! (A gazdasági válság most nem számít)
- Szép csoki barna szemeim vannak
- Állítólag kreatív vagyok!!! Vagy voltam... de ez most részlet kérdés...
- Még soha nem sikerült berúgnom. Pedig volt rá nem egy kisérletem.
- Mindig az élet kevésbé habosabb oldalát védtem, képviseltem és ott éltem. A habnak nem tetszését ezzel rendszeren kivivtam. Ám még mindig jól érzem magam! :P
- Valakik számára szépen, jól, kedvesen, és meghatóan tudok írni. Ám ez engem is meglepett, meg azokat is, akik szerint nem....
- Nem tartom magam szépnek, sem pedig csinosnak. Ám sokan irigykednek a magasságomra, és a kézfejemre. Hogy miért pont arra, azt nem tudom. De legyen már bennem is valami, amit lehet élvezni.
- Én akkor is mosolygok, amikor rossz hírt mondanak. Ugyanis akkor és ott nem veszek róla tudomást, mert tudni vélem, hogy én erősebb vagyok, mint a szemembe mondott hír.
- És ami a legfontosabb.. Egoista vagyok, mert megválogatom a kommenteket és csak én döntöm el melyiket engedem át. Érthető???
Érdekes, mert az egyik levelező partnerem épp írt erről. Azért, mert hiányolja belőlem ezen tulajdonságot :// No mindegy. De ezek után nem tudom, mit írjak neki válaszul. Mert más szerint rohadt nagy egoista vagyok. De lehet, hogy csak ők járnak csukott szemmel.
Vagy én vetítek nekik más filmet?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
