Pofátlan blogíró..
Na igen, ez volnék én :) Azért is pofátlan, mert nem írja a blogját pedig már van internete az albérletben. Ehh.. Ez jellemző Rám... xD Igazából sok a dolog, zajlik az élet. Hol jobb, hol rosszabb a helyzet, de mindig alkalmazkodom. Csakhogy ne maradjon történetszárazon e csöpp kis bejegyzés hát mesélek a közelmúltról.
Haladjunk hátulról előre....
Tegnap előre nem látható anyagi költségbe kellett vernünk magunkat. Hogy miért is? - hát mert bezárt minket a lakásunk! Meg akart minket emészteni! XD Igazából engem és Gábor nevű ismerősünket. A lényeg a lényeg... Van egy ajtó, amit most raktunk fel konyha és a kis szoba közé, hogy elég legyen egy szobát fűteni, és hogy a meleg ne szökjön ki az adott szobából. (Hogy miért is nem volt eddig fent azt ajtó az azért volt, mert technikailag sz**ok a méretek a szobában egy két bútor félreméretezése miatt, lásd kanapé, s nem lehetett tőle kinyitni az ajtót)
Felraktuk az ajtót, mondván spórolunk, erre másnap sikeresen bezárt engem és Gábort a szobába, mert a kilincs nyelve kiakadt. Párom meg a konyhában maradt egyedül. Ami végülis szerencse, mert így legalább tudott keresni a neten gyorsan este 8-kor egy lakatost a közelben, akit kihivtunk, hogy szerelje már le. Úgyhogy 11 ezer forintomba belekerült eme csöpp kis kalamajka. 3 ezer a zárbetét és 8 a kiszállás. (Igen, próbáltuk leszerelni a zárat mi magunk is előtte. Kértünk csavarhúzót a szomszédtól, de valamelyik jó ember géppel csavarta be a csavarokat.)
Ez az egyik story. A másik...
A harmadik lakótársunktól VÉÉÉÉÉGRE megszabadultunk. Azért is végre, mert ezen hölgyemény több kárt okozott, mint hasznot. Na meg nincs kedvem 22 évesen egy 19 éves gyereket nevelni. Többek között kiselőadást kellett volna tartanom abból, hogy mi a különbség az együttélés és az eltartottság között. Lényeg a lényeg, hogy sokszor éreztük úgy magunkat a párommal, mint ha Paris Hiltont életmódját kéne fenntartanunk, eltűrnünk, tolerálnunk. Ráadásul még a kauciónak az egyharmadának összegét is le akarta rólunk vakarni. He he he... Hogy miért is vicces ez? - többek között azért, mert egy olyan ember nekem ne kérje a pénzét, akinek a kajájának 90%-át én álltam, aki után MI takarítottunk szinte mindig, aki után ÉN hoztam helyre a dolgokat, meg aki csak úgy elhívogatja a haverjait ide aludni, míg nem vagyunk itthon, s akinek a pocskondiázását el kellett tűrnünk Facebookon. Mondjuk az utóbbit én nagy ívben letojom, ugyanis én már nem akartam egy ideje jóban lenni, csak a párom miatt hallgattam, de miután a páromat is mélységesen megalázta/megbántotta onnantól kezdve "notolerance" állapot lépett életbe nálam is. Ergo úgy elküldtem a picsába, ahogy még soha senki az életében. Szóval ha valakinek ennyit ér a 12 éves barátság a párommal, annak annyi... már pedig ezen hölgyeménynek ennyit ért...
S hogy miért csak akarta? - mert kijelentettem neki múlthét csütörtökön hogy lesheti a pénzét, ugyanis széjjel amortizálta a lakást egyedül a haverjával mire hazaértünk a párommal Debrecenből. Najó, még így is összeteheti a kezét, mert 10 ezer forintot lehúzott Rólunk... de még mindig jobb, mint a teljes összeg...
Hogy a továbbiakban hogyan is alakulnak majd anyagilag a dolgaink azt nem tudom. Majd meglátjuk...
Más egyéb dolog csak annyi, hogy folyamatosan keresek állást itt Pesten, de hiába küldöm szét az önéletrajzaimat egyszerűen csesznek nekem visszaírni vagy visszatelefonálni. Szóval semmi sincs a láthatáron akárhogy is erőlködöm. Timivel meg Pénteken megyünk el a portfólióért.
Na meg Timi és én :) Timi istenien főz!!!! A hasam teljesen behódolt neki :P Természetesen, mint minden kapcsolatban, azért nekünk is vannak súrlódásaink, de igyekszünk őket hamar megoldani, ahogy csak lehet. Szerintem azért kell egy két ilyen is... Ugye? Szóval love ezerrel!!! :)
Ennyi röviden ami eszembe jutott. Majd ha lesz valami írok :)
Na igen, ez volnék én :) Azért is pofátlan, mert nem írja a blogját pedig már van internete az albérletben. Ehh.. Ez jellemző Rám... xD Igazából sok a dolog, zajlik az élet. Hol jobb, hol rosszabb a helyzet, de mindig alkalmazkodom. Csakhogy ne maradjon történetszárazon e csöpp kis bejegyzés hát mesélek a közelmúltról.
Haladjunk hátulról előre....
Tegnap előre nem látható anyagi költségbe kellett vernünk magunkat. Hogy miért is? - hát mert bezárt minket a lakásunk! Meg akart minket emészteni! XD Igazából engem és Gábor nevű ismerősünket. A lényeg a lényeg... Van egy ajtó, amit most raktunk fel konyha és a kis szoba közé, hogy elég legyen egy szobát fűteni, és hogy a meleg ne szökjön ki az adott szobából. (Hogy miért is nem volt eddig fent azt ajtó az azért volt, mert technikailag sz**ok a méretek a szobában egy két bútor félreméretezése miatt, lásd kanapé, s nem lehetett tőle kinyitni az ajtót)
Felraktuk az ajtót, mondván spórolunk, erre másnap sikeresen bezárt engem és Gábort a szobába, mert a kilincs nyelve kiakadt. Párom meg a konyhában maradt egyedül. Ami végülis szerencse, mert így legalább tudott keresni a neten gyorsan este 8-kor egy lakatost a közelben, akit kihivtunk, hogy szerelje már le. Úgyhogy 11 ezer forintomba belekerült eme csöpp kis kalamajka. 3 ezer a zárbetét és 8 a kiszállás. (Igen, próbáltuk leszerelni a zárat mi magunk is előtte. Kértünk csavarhúzót a szomszédtól, de valamelyik jó ember géppel csavarta be a csavarokat.)
Ez az egyik story. A másik...
A harmadik lakótársunktól VÉÉÉÉÉGRE megszabadultunk. Azért is végre, mert ezen hölgyemény több kárt okozott, mint hasznot. Na meg nincs kedvem 22 évesen egy 19 éves gyereket nevelni. Többek között kiselőadást kellett volna tartanom abból, hogy mi a különbség az együttélés és az eltartottság között. Lényeg a lényeg, hogy sokszor éreztük úgy magunkat a párommal, mint ha Paris Hiltont életmódját kéne fenntartanunk, eltűrnünk, tolerálnunk. Ráadásul még a kauciónak az egyharmadának összegét is le akarta rólunk vakarni. He he he... Hogy miért is vicces ez? - többek között azért, mert egy olyan ember nekem ne kérje a pénzét, akinek a kajájának 90%-át én álltam, aki után MI takarítottunk szinte mindig, aki után ÉN hoztam helyre a dolgokat, meg aki csak úgy elhívogatja a haverjait ide aludni, míg nem vagyunk itthon, s akinek a pocskondiázását el kellett tűrnünk Facebookon. Mondjuk az utóbbit én nagy ívben letojom, ugyanis én már nem akartam egy ideje jóban lenni, csak a párom miatt hallgattam, de miután a páromat is mélységesen megalázta/megbántotta onnantól kezdve "notolerance" állapot lépett életbe nálam is. Ergo úgy elküldtem a picsába, ahogy még soha senki az életében. Szóval ha valakinek ennyit ér a 12 éves barátság a párommal, annak annyi... már pedig ezen hölgyeménynek ennyit ért...
S hogy miért csak akarta? - mert kijelentettem neki múlthét csütörtökön hogy lesheti a pénzét, ugyanis széjjel amortizálta a lakást egyedül a haverjával mire hazaértünk a párommal Debrecenből. Najó, még így is összeteheti a kezét, mert 10 ezer forintot lehúzott Rólunk... de még mindig jobb, mint a teljes összeg...
Hogy a továbbiakban hogyan is alakulnak majd anyagilag a dolgaink azt nem tudom. Majd meglátjuk...
Más egyéb dolog csak annyi, hogy folyamatosan keresek állást itt Pesten, de hiába küldöm szét az önéletrajzaimat egyszerűen csesznek nekem visszaírni vagy visszatelefonálni. Szóval semmi sincs a láthatáron akárhogy is erőlködöm. Timivel meg Pénteken megyünk el a portfólióért.
Na meg Timi és én :) Timi istenien főz!!!! A hasam teljesen behódolt neki :P Természetesen, mint minden kapcsolatban, azért nekünk is vannak súrlódásaink, de igyekszünk őket hamar megoldani, ahogy csak lehet. Szerintem azért kell egy két ilyen is... Ugye? Szóval love ezerrel!!! :)
Ennyi röviden ami eszembe jutott. Majd ha lesz valami írok :)
jujúúújj. remélem ezentúl majd sokat-sokat fogsz írni meg miegymás. :)
egyébként nem volt kötelező hívni aznap, csak én írtam egy smst, hogy akkor merül az aksim, nincs térerőm és hívjál fel másnap. de nem gond, hogy nem hívtál. :)
jó hallani, vagyis olvasni felőled. :)
Vicces vagy.