Reális rossz álom

3


Több ok is vezethet az álomhoz, amit most én rögzíteni szeretnék. Általában azért álmodik az ember "rosszat" illetve "kellemetlent" , mert hogy valami zavarja alvás közben. Így nekem ebből kifolyólag kettő is kijutott az éjszakában.

1. Annyira hirtelen alhattam el (megint), hogy alvás során egyszer a hátam alól kapartam elő a szemüvegemet és helyeztem oldalra magamtól. Ergo szemüvegbe sikerült elaludnom.

2. Az álom végén szokásos gyomorszáji fájdalmat kezdtem el érezni, mely arra enged sugallni, hogy egész éjszaka fenn is állt nálam. De reggel bevettem a Prantoprazolomat, így remélem ez az érzés most napközben nem folytatódik. (bár halvány lila gőzöm sincs arról, miféle okból fáj a gyomorszájam, mert nem ettem semmi hű de durva kaját ami..)

Na és most következzen a rögzítésre szánt álom.

Megint orvosokhoz tartottunk. Velem volt valami probléma, s megint a kórház volt az úti célunk. Szeretnék beszélni az álmom egyik mellékszereplőjéről is, akivel azóta nem tartom a kapcsolatot amióta leérettségiztem (s amikor tartottam az se nevezhető kapcsolatnak, inkább csak láttuk egymást), hogy utazás közben felvettük a kocsiba. Az okokat nem értettem, illetve nem tudom. Innentől ezt a személyt nevezzük LK-nak. LK folyamatosan jött a különböző összeesküvés tervekkel, amikre igazán ügyet se vetettem, mert hülyeségnek találtam. (most is emlékszek rá, de nem érdekel :D) Aztán végül is a kórházba értünk.

Ott ha jól emlékszem ez a bizonyos LK is ott volt. Miért? Franc tudja.. szerintem az álmom egyik szimbolikus baromsága lehet. Majd akkor írok róla is kicsit részletesebben.. Viszont a kórházban volt egy EEG vizsgálat SZERŰ manőverem, szóval azért írtam a szerűt a mondat elején, mert nem biztos. Az rémlik, de nem feltételezem, hogy az lett volna. Amikor túl voltunk a vizsgálat előtt, anyámmal éppen néztük a gyors PACK-ból (van nekünk, illetve szokott lenni kis packunk, mikor az embernek bármikor kórházba kell mennie sietve. Tipikusan a szülésre váró embereknek szokott lenni ilyen packja, amit a szülésre készülő anyának állítanak össze) Megnéztük a törölközőmet, hogy ami benne van egyáltalán jó e méretre. Ergo körbe ér e, vagy sem. De miközben ezt nézegettük az doktor nő (aki nekem nem kezelő orvosom, de látásból ismerem a kaposvári kórházból) gondterhelt arccal ült pár méterre a mi asztalunktól papírokat vizsgálatgatva. Anyám oda ment hozzá, s megkérdezte, hogy "Minden rendben van doktornő?", s a doktornő csak rázta a fejét, hogy nem.....

Érdekes, mert anyám nem szokott kérdezni a kórházban. Sőőőt, egyáltalán nem szokott kérdezni ilyenkor, inkább csak utalgat az ott lévőknek, hogy kérdezd már meg, hogy... Ő fél az ilyenektől, inkább vagy én, vagy apum vagyunk azok, akik ezzel foglalkoznak. De a doktornő közvetlen oda jött utána hozzám, hogy elmondja műtétre lesz szükség. Nekem lesz műtétre szükségem és ecsetelte, hogy ez a műtét egy érhálozat közelében zajlik le. (Nem akarok hülyeséget mondani, de majd az orvos olvasóim erősítsék, illetve ássák alá hogy van ilyen, de valami SZINAPSZISOS érhálozat közelében van. Legalábbis erre emlékeztem, illetve ezt hajtogattam álom után). S valahol itt állítottam meg az orvost és kezdtem el kérdezni az azonnal felmerülő kérdéseimet.

- Szükséges-e a műtét?
- Veszélyes-e a műtét?
- Fent maradhat e valami károsodás utána?
- Belehalhatok, ha nem műtettem meg magam?
- Belehalhatok, ha meg műtettem magam?

S még emlékszem is, hogy akaratosan hozzátettem, hogy "Ne jöjjön nekem a szokásos - Minden műtét kockázatos valamilyen szinten - című dumával, mert ez nem érdekel"

Na és itt lett vége az álmomnak..... Idegesítő, hogy a válaszokra nem került sor... (Biztos, mert bunkóóóóóó voltam xDD)

________

Egy kis magyarázatot ígértem a történetemben. Előszőr is LK. Egy nagy darab osztálytárs, az a tipikus betonfal. Nem voltunk jóban, de annyira rosszban se. Igazából az a menő Janó kategória volt az iskolánkban, aki csordavezetőnek lépett fel a hülye gyerekek között. Ergo irányította és alakította a csordaösztönnek is nevezet jelenséget. Tanáraim rögtön tudnák kiről beszélek. Nem mellékesen szerintem annak idején ő miatta, vagy ő miatta IS repedt meg a bordám, de ez más tészta.

PACK arra utalhat, illetve ez a törölköző dolog arra utalhat a storyban, hogy hirtelen kellett menni a kórházba, ergo valami történt.

LK-nak a különböző összeesküvés elméletei nagyjából arra tehetőek, hogy szerintem édesanyámat etette vele, mert anyum hajlamos az ilyen történeteket meghallgatni (Direkt nem tettem hozzá, hogy elfogadni, mert nem, és nem... csak nem?!) Az viszont már tényleg nem értem, hogy én miért álmodok olyanról, amiben nem hiszek? Ennek értelme abszolút nulla. Próbáltam egy ideig etetni magam azzal, hogy talán a lelkem mélyén elhiszem, de rohadtul nem jött be... xD

ÉS még egy valami.... Hiányoltam a storyból, avagy az álmomból apumat, mert végül is ő szokott vezetni, és ő szokott kérdezősködni az orvosaimnál. Szóval most itt elégé nagy kérdőjel van a fejemben, hogy vajon miért?? (?!)


u.i. : Amikor rögzíteni akartam az álmomat a gépen, előszőr el se indult a fránya. Kétszer elakadt az alapfunkciók vizsgálatánál. Harmadjára, mikor édesapámnak be akartam mutatni a jelenséget, csak akkor indult el. Ómen az ómenben?!

Nickelback - Never Gonna Be Alone

0

Puffin vagy halál!!!! :P

0
"Csak a puffin ad nekem erőt és minden lebíró akaratot!!"

Lélek Sárkány

5

Néha úgy érzem, hogy lépteim alatt összeroppan a világ. Ez a sor most jutott eszembe és nem tudom miért. Pedig biztos van ám oka. A gyógyszerek hatása teljesen olyan, mint egy felerősített SM tünet.. Reggel úgy indítottam, hogy WC-re akarok menni és majdnem át estem helyette a másik szobába édesanyámékhoz. Rengés volna? Nem.. csak tántorgok mint valami részeg, aki akkor ért haza.

Össze roppan alattam a világ... Nem én akarom, törékeny lett. Vagy én csináltam azzá? - már nem tudom. Nem is gondolkodok/gondolkodnék rajta sokat, mert fáradt is vagyok egyben. Dicsértem a sárkányokat minap, de én se vagyok másabb. Amikor ásítozok a maradék erőmet lehelem tűzként a világra. Csak nem égetek vele senkit és semmit, nem árasztom el forrósággal senki életét, világát, házát. Egyszerűen magamból engedem ki egy-egy ásítással a maradék lélekerőt, amit aznapra gyűjtöttem össze. Egyszerűen csak fáradtságot lehelő sárkány vagyok.

Nem vagyok én depressziós, ugyan.... Már kinőttem belőle és ha az is lennék, akkor nem volnának álmaim, és jövőbe vetett hitem, vagy tervem a jövővel. Mellesleg mely gyermek az, aki vissza felé növekszik? Na ugye... Most épp Kanada az, ahol tervek szálltak, de majd visszajön. Remélem... Többlépcsős terv egy kis akaratos lénnyel, mint én. Szék vagy Fotel? Nem mindegy? Csak üljünk rajta mind a ketten és pihenjünk. Ugye?? Olvasd el és fogadd el, hogy lényegtelen :)))

Terveim másban is megfogantak. Nem csak a kikötő keresés. Nem célom állandó hajóskapitánya lennie egy olyan hajónak, mely soha nem veti meg a lábát parton, vagy kikötőbe... De zátonyra még így is van jussom. Ne add fel... ne add fel.. ne add fel...

Nem adom! Bambulok sokszor, sok irányba. Néha felriadok s fájó kézzel érzékelem, hogy valószínű nekem most rohamom volt. Nem vagyok magamnál, csak egy pillanat az egész. Sebaj... Nem ijesztek meg vele senkit, és én is csak átalszom, átbóbiskolom a dolgot. Azt hiszem... De a következő tervemre gondolok. Lépcsőre, melyet meg kell lépnem. Remélem te tudod miről beszélek, mert te vagy az! Te feléd vezet a lépcső és én azt akarom meglépni. Tenni is kell a lépcsőkért... Nem szeretjük mi a könnyen jött hajzuhatagot, amit csak úgy kidobnak hogy másszál.. itt van.. és a tiéd! Az nem kihívás... Nekem az kell, ahol recseg a lépcső, ahol beszakadhat, ahol gondolkodnom kell, ahol meghátrálnom, illetve egy nagyot ugranom kell éppen. Jóóóó az... higgy nekem! Te is élvezni fogod!

Amúgy a sárkánynak van szárnya, nem?? Akkor mitől is félünk? Na látod :)

Avatar, és átkeresztelés, vegyítve minimális Survivallel

9
Na szép jó reggelt mindenkinek! :)

Hol is kezdjem? Tegnap voltam a kisebb családommal Avatart nézni
(Nővérke és a pasija, Krisztián), ugyanis már baromira untam, hogy mindenki dicséri, s mindenki egekig magasztalja a filmet de Én még sem láttam, mert.... Szóval felkerekedtünk kiskocsiba és elmentünk Kaposvárra (kivételesen nem kórházba) és megnéztük. Nem 26millió D-ben néztük és még nem is 3D-ben, de nekem 2D is nagyon megfelelt.



Nekem is tetszet, nekem is jó volt, nekik jó volt, s annak a kevés embernek is jó volt, aki ott volt (Avagy éljen, hogy nem BP, hanem KP-ban voltunk és 1 század annyi emberrel :P) Nem volt nyüzsi, nem zavartunk senkit, lehetett kicsit beszélgetni, lehetett ásítozni (természetesen a késői időpont miatt) éééés még ettünk is a Plázában, mielőtt a film elkezdődött. Ott majdnem megfulladtam, mondván én is ott vagyok egy olyan beszélgetésnél, amin nem akartam ott lenni. xD Avagy ekkor jöttem rá, hogy talán a házi sárkány nővérem talán méééééégiiis valami más is, valaki másnak.... (Avagy a párjának) De sebaj!!! László megmaradt csak a baracklé jött ki majdnem az orrán, amit úgy eliszogatott!! Előszőr kezdetben nehéz feldolgozni a fülembe jutó tömény, erős, nagyon erős, már-már csípős információkat, de igazából ment volna csak ne ilyen hirtelen és ne ilyen egyszerreeeeee. Avagy Én sem vagyok prűd, (sőőőőőt) de még is az én Házisárkány pici Nővéremről van szó he!!!!!! xDDDD Én már úgy megszoktam, hogy Házisárkány... A fulladást leszámítva attól függetlenül nagyon élveztem ezt is. Szerintem a nővérem is meg a párja is iszonyatosan élvezte, hogy én fuldoklóm, avagy én érzek vajon szándékosságot nővérem tudatos öcsike sokkolásában???

No mindegy.. ilyen az én nővérkém, de szerintem új jelzőt kell rá kitalálnom. (Megjegyzés: Mostantól a nővérem előtagos megjegyzésre nem házisárkány, hanem Succubus. Annak is vannak szárnyai csak az nem tűzet okád)

Nos... mi volt még a fuldoklásomon kívül, illetve egyszerre érkező sokk értekezésben történő fogadása után már én is jelen voltam mindenben tudatos gondolatsorban. Avagy alkalmazkodtam.... Szóval Csizmát vett még a nővérem már a Plázában. Az ott lévő csizma vásárlásban már én is tudtam segédkezni. (NEM NEM és NEM felpróbáltam a csizmát, csak igyekeztem férfiszemmel nézni, s megmondani, hogy krva dögös vagy bzdmg de dögös) Viszonylag hamar túl voltunk ezen is bár ahhoz képest, hogy nőről beszélgettünk kicsit csodálkoztam, milyen hamar végeztünk de nővérem még se az a tityi togyi mászkálós. Ráadásul most nem anyukával volt vásárolni egy, nevezzük most nőcimőcinek, na szóval egy boltba (igen úgy is voltam már kísérő.. sajnos) hanem két pasival, akinek töke ki lett volna attól, ha még egy percig csizmák, cipők, ruhák, és egyéb ruhadarabok között kell lennie xD

Régebben valahogy jobban bírtam az ilyesfajta tóúrtúrákat is, csak kerekesszékben, kanyarodni a csípős cipők között nem csak veszélyes, hanem életveszélyes is! Gondoltatok már abba bele, hogy milyen az ha egy tűsarkú cipődarab, ami kb a szem magasságodba van, vagy akár feljebb is lehet, leesik(!), és az még a szemüvegen keresztül is képes átszúrni szemedet, azon keresztül haladva majd torkod folytatódva egészen le a szívig?? Az a tipikus, elnézést ha most rosszul írom de, az a tipikus DZSENGA játék jutott eszembe, hogy ha most itt egy dobozt alulról véletlenül megpöccintek az én patás lábaimmal vagy a kerekekkel, amin épp gurulok, akkor ott vesztem életemet. És hülyén nézett volna ki a sírkövön, hogy...



Itt nyugszol vásárló vidd hírül plazásoknak, megcselekedted mit megkövetel tőled az Családod...
De amúgy alapjáraton vérciki ahogy meghaltál, és HEHE!




Mindezek után végre beköszöntött az AVATAR.. Megnéztem, jó volt, tetszet, meg minden, de hogy a színészek tuti kevesebb pénzt kaptak a munkáért, mint a számítógépes programozok az is FIX! Aztán végül is a AVATAR utáni nagy pisilési rohamot követően (nem, nem az én hólyagom volt az, ami nem bírta a kiképzést, hanem azé, aki egy literes kólával ment a moziba) elindultunk haza..

De ha már úton voltunk, s ha már én nálam úgy is ott volt a bankkártyám, akkor bementünk a Kaposvárri TESCO-ba is. Rallyztunk Krisztiánnal, ami jó volt! Ám néha fura karosszériának, ABS féknek, és egyben légzsáknak is érezni magam, deeee éljük már veszélyesen az életünket egy TESCO-ban. Ott még begyűjtöttem gyűjtögetős hobbim újabb filmjeit amiből az egyiket éjszaka meg is néztem már :)))) Szeretek filmeket gyűjteni, mert a filmek jók! ^^ Már egy csomó van. Néha szégyellem magam, mert miért is ne, hogy haszonosabban is elkölthetném azt a pénzt, amit én gyűjtögetésre magamra költők, meg le is tölthetném a netről, mert ott az ingyen van és nem kerül pénzbe stb. stb. stb... de... francba is....!!!!... elég nekem abból, hogy gondolkodom gondolkodom és gondolkodom és nincs egy rohadt film se, ahol esetleg agyhullámokat leredukálhatom a nullára és pihenhetek, vagy egy polc amit nem nézegethetek egy csomó szépséges DVD-vel!


Így a befejező végszóra csak annyit mondanék hogy... Hogy egy... Nő hiányom van. (ezt a csizma okozta! Ugyanis én is tudtam volna elképzelni pár darabot a páromon).. Kettő... rohadtul fáradt vagyok még mindig... Fáj a kezem, fáj a hátam. Illetve nem szabad, sőőőőt, TILOS Forma1-et játszani parkolótól a TESCO bejáratig illletve/vagy Pláza bejáratig kerekesszékkel, tök mindegy hány G erőt igyekszünk produkálni...
UGYANIS MÍNUSZ FOKBA MÉG A FÜLCIMPÁDON IS JÉGKOCKA ADAGLÓ ALAKUL KI! BASZKI!!
Még ha ilyen rövid távról is van szó, akkor is


u.i. : Minden meg lesz ismételve, csak más filmmel és talán máshol, mert nagyon élveztük! Szóval köszönöm a kisebb családomnak, hogy elhurcoltak! ^^

Lighthouse Family - High

3

Mert nincs semmi baj

0
"Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj... Azt hiszem jól vagyok... Lelkem vidul a testem kicsit halott."

Vad Fruttik - Kemikáliák kicsit másképp

Önmarcang 6

3

Rengeteg gondolat fordul meg a fejemben napjában többször. Sokszor elmerengek azon, hogy lehet-e, ilyenen gondolkodni, illetve ha lehet, akkor kell-e ez ellen tenni. Minap megfordult bennem egy kérdés és racionálisnak találtam. Még az orvost is lehet megkérdezem erről, mert már egyszerűen gyűlölöm ezt az egészet. Gyilkolom akkor amikor csak lehet, de a gondolatok jönnek maguktól, s az írás nem mindig elég. Ha elég is lenne, nem mindig gyakorolhatom, ahogy szeretném. Meséltem már erről is...

Leírjam a kérdést?? Félek leírni magamnak is, nem hogy ide. Szégyellném, hogy megtudjátok, hogy nekem ilyen gondolataim is vannak... Szégyellem magam..

Nemrégiben az fordult meg a fejemben, hogy talán bolond vagyok... És most komolyan a szóra gondolok, nem átvitt értelemben. Talán a megőrültem jobban kifejezné, de attól meg még inkább félek. Az orvossal akartam annak idején négyszemközt erről beszélni, de nem tudtam megállítani, úgy rohant jobbra balra... Meg hát szerintem nem is a hatásköre, maximum megnyugtat, hogy miért gondolom ezt, illetve ha eszembe jutott, mit kéne tenni szerintem. Pszichodoki újra? Pszichogyógyszer megint?

Szerintem hülyeség, mert nem így van bajom. A testem őrült meg, vagy őrült bele valamibe, s én csak követtem a testem reakcióit, s ezért hiszem azt, hogy lassan Én magam is megőrülök. Remegéssel/Rohammal végződött ez az egész folyamat. Az elejét nem tudom... Az SM lehet a közepe.

Talán mindenki szépen lassan beleőrül az életébe amibe van. Ki gyorsabban, ki lassabban. Valaki talán meg sem éli a végkifejletet, az őrületet, de minden bizonyossággal azt merem állítani, hogy én túl gyorsan haladok afelé, hogy egyszer teljesen megőrüljek. S ha már eszembe jutott, és ha már gondolkodok rajta, és ha már rendszeres, és ha már nem egyszer, és ha még nincs vége, és ha még orvosra is gondolok, akkor már biztos, hogy nem normális gondolatmenetről beszélek....

Remélem csak a reménytelenség szüli bennem ezt a sok baromságot. (Vicces, hogy a remény és a reménytelenség egy mondatba milyen jól megfér egymás mellett...) Az orvosok széttárt karja, illetve a józan roham, amire emlékszem.... Az öntudatlan rohamokat csak elmesélik és én csak álmodom...

Álmodni akarok sokáig, sokféléről, majd felébredni és nem emlékezni semmire....

Metallica - Nothing Else Matters

0


LCS Katának sok sok szeretettel!! ^^

Frizkó...

8
2010. Január 11

Ígértem képet a hajamról :) Na valami ilyesmi..
Bocsánat az arcszőrzetért, de esküszöm, hogy megborotválkoztam.
De a kórházban készült a kép és első nap még nem jutott eszembe ezen műveletsor.

Simon Webbe - Coming Around Again

1


Ezt hallgattam a kórházban...
És ezt fogom hallgatni, amikor újra elmegyek..

Felülről a sokadik... naneeee... xD

0

Egyértelmű

2
Előre is elnézést kérek azoktól az egészségügyben dolgozóktól, akik nem ismerik fel magukat ezen csöpp kis történetben, de még is magukra vennék a következő írásomat. Ne szégyelljék el magukat, ne sírjanak, és ne változtassanak szakmát/állást.

Minden egészségügyben dolgozónak javarészt mindig igaza van! S nem minden fekvő, álló, néző, illetve pihenő betegnek van joga mindenféle helyzetben panaszkodni!!!!





Még gondolkodom mivel kezdjem soraimat.....

Hülyeséget nem akarok írni, mert mindenki vagy aggódik értem, vagy fontosnak tartja azt, hogy mi történt Velem. Lényeget nem igazán tudok leírni a kedves aggódó olvasóimnak, barátoknak, családtagoknak, ellenségeknek, szeretőknek, szeretteimnek, mert nekem se mondták el azok, kik megoszthatták volna ezt az információt Velem. Írhatnék arról mik történtek, ám gyógyszereim bevétele után, melyet az orvosaim találomra kitaláltak nekem, hogy majd meggyógyítanak illetve enyhíthetnek a rohamon ezek elégé felerősítette azon betegségem tulajdonságait, amit eddig tudtunk, s ami a blogom címében is elhangzik. AZ SM-et..

De inkább patthelyzet volt az orvosok részéről is, szóval emiatt nem is hibáztathatom őket.

Nem véletlenül tanultam meg a faltörő kos mutatványt a WC ajtón a fejem segítségével 3-szor. Mindegy is, a púpok száma jelzi bölcsességemet az elkövetkező x néhány évre. Ugyanis édesapámnak is van egy púpja és mindig azt mondta nekem, amikor kiskoromba kérdeztem, hogy "Appppuuuu mi az a pup a szemeid között?? Azt válaszolt, hogy az a bölcsességének szimbóluma!" - Aztán lehet keverem a storyt a szarvának előjövetelével. De lényeg hogy apámnak is van púpja, szóval most már beleillek a családba.

Kanyarodjunk vissza.... Betegség tüneteit felerősítették azon két gyógyszerrel, amit mi most Anti Epileptikumoknak nevezünk. Nem, nem vagyok epilepsziás, de állítólag ez mindenféle rohamra jó.... De hogy tutira menjünk, mindjárt két félét adtak... Édesapám átböngészi ilyenkor mindig gyógyszeres doboz papírjait, hogy a gyereke még is mibe fog meghalni az elkövetkező napokba, de valami 7 méter hosszú papír jött ki belőle. MAGYARUL!!! szóval semmi idegen nyelves változatok sokasága miatt volt annyira hosszú a "pergamen" hanem mellékhatások és a hatóanyagok miatt. Nemes egyszerűséggel felsorolták azon mellékhatásokat, amik tőkre stimmelnek az SM tüneteivel IS. Király...

Na találd ki Pistike, hogy az SM-ed erősdött, vagy csak lazán a gyógyszered ütött ki.

Na mindegy, az orvos szerint állítólag hogy a készítmények hassanak két hét kell. Na már most, én az első gyógyszert csütörtök óta nyelem, a másodikat szombat óta. Hmmm...

Történethez hozzátartozik az is, hogy elvették azt egyetlen egy gyógyszeremet, amivel érkeztem. Mondván hátha az váltja ki a rohamaimat!!! - nyugi, a mondatban ami elhangzott valójában semmi határozottság nem volt, egyszerű bizonytalanság az egész sok sok sok felkiáltó jellel. Sebaj a gyermeknek meg van a humora, addig tuti nincs gáz.

Ennyit rólam, most jön inkább a mese habbal...

Az orvos az alvásvizsgálat követően már Pénteken haza akart küldeni, én viszont megmondtam a drága jó orvosomnak, hogy amíg nem lesz legalább 5 nap tünetmentességem, addig én bízony itt el nem mozdulok ebből a kórházból. Ház biza ezt az orvost se kellett nagyon győzködnöm, ugyan is azt mondta, hogy "László, tudja mit? Akkor maradjon itt hétvégén"- Tudtam én, hogy határozott vagyok a borostával és az új frizúrámmal..... De értelme is volt a kérésemnek, ugyanis a rohamok nem szűntek meg hétvégén se. Viszont a szobatársaim legalább beleélhették magukat hajnali fél háromkor a Vészhelyzet című film egyes jeleneteibe. Az egyik rohamnál nem voltam magamnál, de állítólag nem is voltam annyira ingerlékeny, ez valószínű annak volt köszönhető, hogy csinos nővér jött a segítségemre.. De ez csak feltételezés igazából, ugyanis olyasmi hagyta el a számát a nővérkét meglátva hogy - "De szépek az Egei!" -

Na fiúk jól szórakoztak, én meg aludtam tovább az édes kis álmomat, azt reggel a röhögés ébresztet, hogy még roham alatt is flörtölök a nővérkével. Innen csókolnám Bernadett nővér kezét, mert szegénnyel még sok más kalandos kis storym volt. De ez már egy másik történt... ÉS NEM, SEMMI 18 KARIKÁS, CSAK SZITKOZÓDTAM!

Na még egy kórházi történet... A betegtársakkal nagyon jól kijöttem. Megismerkedtem Edit nénivel, Éva nénivel, és Rózsa nénivel... Mindegyik a nagymamám lehetett volna, s mindegyik nagyon megszerettet.. :)) Igazán aranyosak voltak. Hallgattam a dédiunokás történetet, kutyás történetet, virágos történetet. Ráadásul Editnéninek mindig mindenhez volt hozzászólni valója (Ezt ő maga jegyezte meg amúgy) ugyanis Edit néni kérem szépen tanító illetve tanárnő is volt a... meg nem mondom hányas évekbe. Szóval hallgattam nagy nagy áhítattal minden egyes szavát, mindaddig amig el nem álmosodtam (Nem, nem bealudtam) A másik nap Rózsanéni nem akart elengedni az étkezőtől, mert megmondta, hogy - "Lacikám, te most itt maradsz azt vigyázzol az öregasszonyokra és nézzük együtt Balázskát a tévében!" - Balázska drága a Széf műsor volt, úgyhogy ott maradtam Balázskát nézni :)) De élveztem tényleg... És Rózsanéni volt az első Dédnagymama aki észrevette hogy megborotválkoztam!!! Szóval nagy kedvencé lépett elő. ;)

De voltak nekem ellenségem, mert miért is ne... Állítólag Velem problémák is voltak, ugy a drága főnővér (A hülye *urva) behívott a vizsgálóba mondván, hogy a négyszemközt akar velem beszélni.. Na mondom ebből mi lesz... Elkezdett ott nekem papolni valamiről, amiről nekem fogalmam se volt, ugyanis állítolag..

>László, Ön 2szer volt már itt.. Maga még elég fiatal úgy hogy tegezhetem?
-Tegezzen csak nyugodtan, nem vagyok én annyira öreg... - Mondtam én hülye marha és amúgy negyedszer vagyok itt de kiszámolja már...

>Bzmg-ztet..... Kétszer az egyik nővérre!! És azt itt ilyet nem lehet ebben a kórházban!!
(Nem szóltam közben, gondoltam hadd forrjon a levében)

>Meg mi az hogy csak úgy csengett a nővérnek a tálcák miatt?!
(Na és itt untam meg a banánt)

-Kedves Katalin főnővér.. Kezdjük ott, hogy ha már beszélgetésbe hív be a vizsgálóba, akkor nálam a beszélgetés kétirányú. Ergo maga is megszólal, meg én.....

-Egy BZMG-ről tudtam. De az is azért történt, mert roham után voltam és hajnali 3/4 3-kor történt. Lopakodva bejött a nővér, amikor épp sikerült elaludnom és azt suttogta oda, hogy "Laci jól van?" - Én meg kérem szépen sajnos akármilyen hihetetlen, de megijedtem, mivel mint ahogy említettem félálomba voltam. Sajnos a számat ez a kifejező szó hagyta el. Lehetett volna Jesszusom, és Jézusom, és Istenem is. (De sajnos én a baszásban hiszek)

-Kedves Főnővér...... Ha már négyszemközt beszélgetésre invitált a vizsgálóba, árulja már el nekem, hogy Erzsébet nővér (Az a másik undorító kurva) mit keres az irodájába

>(valamiért néma kuss és csend honolt a terembe.. éééérdekes)

-Elnézést kérek, de én a második BZMG-re nem emlékszek. Úgyhogy erről én nem vagyok hajlandó vitát nyitni (Későbbiek folyamán a szobatársaimtól kérdeztem, hogy tudnak e erről valamit, de állítólag roham alatt volt. Na mármost, ha én az orvosommal közlöm, meg a bejelentkezési papíron is közlöm hogy a roham alatt ingerlékeny vagyok, akkor már az a Főnővér hibája, hogy nem tudd olvasni)

-A csengetésért amit a tálcák miatt tettem valóban bocsánatot kérek. Ugyanis volt aggódó és érdeklődő szándék is a csengetésükben a fiúkkal. A tálcákat ott tetszettek hagyni, és mertük feltételezni, hogy egy adott tálca mennyiséget tetszenek használni vacsorához. A második gondolatunk az volt, hogy teszt volt, hogy valóban működik az a bizonyos csengő, amit azoknak a bizonyos betegeknek tettek akik az 1-es kórterembe fekszenek. Ugyanis nem tudom hogy tudja Főnővér, de például 2 epilepsziás és egy ismeretlen rohammal (Avagy én b*szátok meg XD) fekszik abban a kórteremben. És a csengőt mi nem hallottuk egyáltalán amikor mi csengettünk. Az ajtó felett éget a lámpa, nővér meg sehol! 30 percen át. Ilyenkor roham esetén a betegtársaknak tudniuk kellett volna mi a tehendő?! És ha esetleg lenyelni a nyelvét?


>(Most jön a hurrogás főnővér részéről) Én itt dolgozok x éve de még soha nem kikapcsoltuk ki a csengő, de az 5-6 kórtermes betegek részére HALKÍTJÁK LE A CSENGŐT. De ha gondolja kedves László (Itt át ment újra magázásba a drágám) akkor elviszem Önt 5-ös és a 6-ös kórterembe. Tudja milyen betegek fekszenek ott súlyos beteg fekszenek ott?! (Ergo sajnáltatás jön, és a többi beteg figyelmen kívül hagyás, mondván hogy jajj...)

- Igen tudom.. (köszi drágám.. sokszor voltam itt..) Finoman megjegyezném hogy az Epilepsziás beteggel kijöttem a kórteremből, és a epilepsziás beteg édesanyával is kijöttem a kórteremből és LE volt NÉMÍTVA a hangszóró..... és NEM LEHALKÍTVA..

-De ha gondolja hívja fel az édesanyát azt kérdezze meg, vagy kérdezze meg a másik három beteget aki még itt maradt rajtam kivűl.

(Hebegés habogás a főnővér részéről)

>Olyan nincs! Olyan nem lehetséges!! Maga téved! Mellesleg most minden epilepsziás beteggel a nap 24 órájába ott kellene lennünk?! Vagy ezt most hogy képzelted (Jájjj de szép volt a feje)

>Mindegy László.. Mostantól Önnek, akár megengedik a nővérek és ápolok, hogy tegezzék, akár nem Ön mindenkit Magázz innentől kezdve. De most viszont nem érek rá, kérem távozzon, sok a dolgom!



Na a story vége.... viszont nem akartam neki mondani, hogy például az egyik drága nővér bejött a dohányzásból és hőbörgött hogy miért nem szól a csengő, miért csak a lámpa ég, akkor nekünk betegeknek kellett szólni a közösben, hogy azért nem szól a csengő, mert valamelyik okos kollegina lenémította. Erre a válasz annyi volt a nővér részéről viccesen természetesen - Hogy a ribancok kiszúrtak velem! -

A siker storynak innentől vége..

Ezt azért is meséltem el, mert vannak hülye zsebhitler nővérkék, akik azt hiszik, hogy ha kicsit morcosabb a szemüvegkeretük és kicsivel több pacalpörkölt csúszik le a torkán, akkor ő már mindent tudd... Következő fordulóban, ami két hét múlva lesz elvielg, ugyanis nekem két hét múlva valószínűleg (bár nem biztos) újra be kell feküdnöm, akkor....

1.
Veszek a drága jó asszonynak egy könyvet! A könyv címe: "Hogyan neveljük a kutyánkat!" és akkor talán László beteget, avagy ENGEM, most már kutyába vesz... és talán rájön, ha tényleg hibáztam, vagy a nővérke hibázott akkor bassza meg a nővért vagy beteg, amikor a hibát elkövette, nem akkor amikor már eltelik x idő... kutyát se akkor basszák le, amikor a vizelet rászárad a szobaszőnyegre..........

2.
A másik közlöm, hogy rohamom van, és közlöm, hogy bocs ingerlékeny vagyok (Hangulatingadozás menüpont), akkor szemüvegemet is kölcsön adom és elolvassa amit elmondtam a papírocskán. Ha már az orvos kollégával nem vagy beszélőviszonyba

3.
Nekem rohadtul nem parancsolsz, max a nővéreknek az nyazsgem. Ha valami bajod van panaszkodj az engem kezelő orvosnak azt kész csók.. jam.... ÉS INNENTŐL KEZDVE CSEZDMEG MAGÁZÓL HA BELE GEBEDSZ IS!.


Hóóóórúk!!

14
Lassan indulunk... Most ébresztettek. Készülödöm.. Szurkoljatok! Hogy mi legyen a biztató énekben, hajrá indulomban? Nem tudom... Miben reménykedjünk? Azt sem tudom... Mikor jövök haza? Na még azt sem tudom... Izgulok? Talán... Félek? Így start előtt nem igazán izgulok már, de ez lehet azért van, mert az egyik felem bambul, a másik meg alszik xDDD

Kívánjatok nekem szerencsét!!! Talán a szerencsével tudok mit kezdeni... :))

Jókedv Legény VS Blogos Magánymanó

2
"Ha csak a blogodat ismerném, lehet, hogy meg lennék győződve, hogy majdnem mindig csak rosszkedvű vagy. Tegnap amikor felhívtál rosszkedvnek nyoma sem volt.."

És igen... sokszor veszem észre magamon ezt a fajta kettősséget. Ilyenkor muszáj megállnom egy pillanatra gondolkodni. Gondolkodni azon, hogy vajon még is melyik lehetek én? Feltételezések szerint valamelyik oldal hazudik. Én szerintem legalábbis hazudnia kell az egyiknek. Kérdés az, hogy melyik? A telefonos jókedv legény, vagy a blogos magánymanó???

Nem tudom eldönteni.. De már sokszor mondták már nekem ugyan ezeket a gondolatokat, csak más szavakkal. Nem is kell telefon ahhoz, hogy valaki jókedvűnek érezzen engem, már MSN-en is érezni szokták azt, hogy jó kedélyállapotú emberrel beszélnek. (Fura ragozást használtam, mert én nem merem kijelenteni magamról, hogy vidám figura. Avagy hogyan fogalmazzunk köntörfalazva ^^)

Passz... de komolyan... Mindegy is, nem döntök e felől inkább. Lehet így leszek sejtelmesen rejtélyes }:)
MUHAHAHAA!!!

Shinedown - 45

1

Kottás reggelitől kezdve a Transformer pajtásig...

2
Most esküszöm, hogy aludtam! 9-től éjfélig tuti aludtam... Éjfélkor felébredtem, s azóta csak forgolódom az ágyamban. Nem bírok elaludni. Ha betakarózom, melegem van, ha kitakarózom, akkor meg fázom. Ha fekszek az ágyban éber vagyok, ha felkellek az ágyam mellől akkor elkezdek ásítani. Már csak egy kérdésem van...

Ki franc rakott engem össze?!

Engem valaki baromira sietve rakott össze... Valószínűsíthetően a tegnap hajnali bejegyzésem után volt egy elég nagy rohamom. Félrebeszéltem a roham végén. De igazán vicces lehettem, mert valami olyasmit kérdeztem a szüleimtől, hogy..

"Lesz majd kottás reggeli??"

Ami lényegében nagyon nem tudom, mi akart lenni, de apum háromszor is visszakérdezet. Én háromszor is ezt kérdeztem, majd egy kis gondolkodási idő után annyit tettem hozzá, hogy "sárga". Ezen információból az szűrődött le apum számára, hogy lehet a tojásra gondolok ^^

Érdekes egy pali vagyok, mit nem mondjak...

Most meg megint itt lébecolok 3 órakor. Kínomban már elkezdtem számolgatni a plafonon a deszkák számát. Mikor az elfogyót az 79-nél, akkor elkezdtem számolni az égősor égőinek a számát (Igen, még mindig kint van a karácsonyi dekor.. Majd lekerül egyszer xD) Az összesen 163... Ekkor már nem csak álmatlan voltam, hanem már ideges is, hogy mi a francért nem tudok aludni. Mivel hogy már úgy is kellően IDEGÁLLAPOTBAN VOLTAM by mazsola, így elkezdtem keresgélni újabb számolásra alkalmas tárgyakat. S ekkor jött a zebracsíkos lepedő csíkjai az ágyamon (Először azt írtam az "ágyamon" helyett, hogy anyámon ^^ -pihent agyú vagyok..) Aztán az végülis kudarcba fulladt, mivel azon feküdtem és semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy most még tornásszak is számolás közben.

Éééééés ez még nem minden!

Utána, csak hogy ne unatkozzak, előbujt valami a padlón. Először azt hittem, hogy valami légy. Na mondom előjöttek tél kellős közepén a legyek, s mivel gyűlölöm a zümmögös fajtáját igyekeztem már a földön lecsapni a mocskot. Így hát felkapcsoltam a lámpát, s csak akkor veszem észre, hogy nem is légy volt hanem valami nehézpáncélzatú bogár... Tisztára, mint egy tank, méretre még stimmelt is...... Iszonyatosan rühellem a bogarakat (bármineműformáját, legyen az akármilyen balszerencse, ha széttrancsírozom) Nekem se kellett több, fogtam a papucsom és lendületet véve 4-5 izomcsapást rásóztam, de mintha csak masszíroznám úgy virgonckodott még utána. A kis mazochista... "Ha ez kell neked, tőlem megkapod!" , majd folytattam az ellene irányuló ellenérzéseim tettekben való megnyilatkoztatását. (jajj de szép mondat volt Lacikaaaa!!!) Utána felkaptam a botomat, mondom majd most jól lekaratézom a kispajtást, s ekkor már azt hittem hogy K.O... Na mondom most már lekapcsolhatom a lámpát és visszafekhetek, erre amint lekapcsoltam látom, hogy elkezd sprintelni az ágyam felé. Komolyan mondom világítottak a szemei... Én meg természetesen a bogár lendületétől teljesen beparáztam. Elkezdtem szitkozódni, avagy hogyan sorakoztassuk fel a rokonságait a mocsoknak 10 másodperc alatt úgy, hogy elmondjuk egyben milyen ősi mesterséget űznek (Nem, nem a barlangrajzolásra gondolok) Erre a nehézpáncélzatú bogár átment nehézfegyverzetű taktikai rovarrá.... A rohadék felszállt!! Na mondom a jóóóó Transformer bogár mindenségidet... Ekkor egy hatalmas koppanásra lettem figyelmes, gondoltam magamba, hogy nem elég Transformer bogár, de még Japán kamikaze berepülő pilóta is. A gondolattól felbuzdulva reménykedni kezdtem abban, hogy a rohadék kinyírta magát.

Ma már úgy se tudok aludni, így hát bekapcsoltam a TV-t (most legalább volt ok, miért nem tudok aludni) Felveszem a szemüvegemet a TV-hez, erre nem ott repked a tévém képernyője előtt a rohadék?! Na mondom a jó édes..... azt... Megvártam míg leszáll a mocsok, s kinyírtam hozzám legközelebb eső könyvvel. S mivel ha már háborúba kezdett Velem, így sikeresen levettem Alistar Maclean - N
avarone ágyúi-t, csak meg lesz a hatása :PPP

Na mindegy.. Kemény harc volt, egy bátor ellenféllel, így hát a dicső trófeaként végig hurcoltam a kezembe a hulláját, majd tengerész temetést kapott ágyúdörrenés nélkül. Najó, igazából csak lehúztam a WC-n papírzsepibe csomagolva ^^


A ma esti tanulság, csak hogy mindenki megnyugodjon a bejegyzés végére..

Minden bogár rovar, de nem minden bogár Transformer




Chumbawamba - Tubthumping

0

Saját monton zaj

4
Minél többet gondolkodok, annál inkább félek ettől az egésztől. Viszont nem mutatom... Miért félek? Igazából rendesen nem is tudok erre válaszolni, csak egy érzés az, ami nem haggy nyugodni. Rossz érzés... És ebből kifolyólag forgolódok az ágyban, vagy csak egyszerűen azt érzem, mint ha zuhannék. Ezek nem egyedi érzések, hisz sokszor hallottam már ilyesfajta érzés leírást. De bennem ez is, és esetleg a gondolataim együttese kiváltott egy kellemetlen rossz érzést.. Félszet... Mindenféleképpen valahogy a hétfőhöz kötöm. Nem mint ha máshoz tudnám kötni :)))

Megint nem alszom.. Pedig tényleg igyekeztem.. Nem volt most rohamom se, csak egyszerűen képtelen vagyok aludni. Tarkóm görcsös, és fáj.. Minden kognítivnak mondható funkcióm zavaros.. nehézkes.. Bizseregnek az ujjaim és a lábam. De ezt leszámítva még jól is érezném magam. Legfeljebb bambán ülök, és nézek ki a fejemből. Lassan tényleg eljutok arra a pontra, hogy nehezen írok. Az ujj begyeimmel nem igazán érzem, mikor nyomom le a billentyűket.

És most eszembe öklöt KissVanessza szavai, hogy nem szeret idejárni, mert sok szomorú, érthetetlen, keserű dolgot olvas :) Milyen igaza van... De az emlékezetem se a régi, s nem egyszer sikeresen használtam fel a bejegyzéseimet orvossal való beszélgetéseimnél. Avagy emlékezzen helyettem a gép... De azért szeretnék elnézést kérni Vanesszától, és mindenki mástól is, aki ugyan azt érzi, biztos ami biztos. Azért fura, hogy erre emlékszem, hogy mit mondott Vanessza x hónappal ezelőtt, de hogy két perccel ezelőtt mi történt arra már nem. :/ Pedig tuti, hogy anyuval beszélgettem....

Na mindegy is... Informatikai és Fizikai szaklapokat, és tudományos feljegyzéseket, kutatásokat olvasok. Valahogy megnyugtatnak. De tényleg.... :))

Ne bántsd a Férfit, mert...

1

SSR - Szerény Személyem Részére

0

Nem vagyok ideges, sem nyugodt... Nem vagyok reményekkel teli, sem pedig csalódások előtt álló személy (Legalábbis erősen remélem...) Viszont akkor is motoszkál bennem a gondolat, hogy ebből az egész kórházi elmenetelemből nem fogok jól kijönni. Vagy ha mégis, akkor annak baromi kicsi a valószínűsége.

Éjszaka nem tudtam aludni, jó szokásomhoz híven kicsi rohamok miatt (görcs, izommerevség) Ennek most örültem, mert a kórházba is lesz valami legalább. ^^ Viszont ha már nem tudtam aludni igyekeztem elfoglalni magam saját magam sok év alatt felgyülemlett egészségügyi papírjaival. Az utolsó papírra koncentráltam leginkább, mert ott volt EEG... Temporalis Subcorticalis funkciózavart jelzet. Balról jobbra átrághatom, de úgyse fogom megérteni, így nem is merültem bele igazán. (Talán jobb is ha elkerülöm a szó jelentését) Csak feleslegesen felpörgetném az így is kimerült agyamat. Egyet viszont tudtam, hogy valami gáz van "megint" a fejemben. És miért nem jövök ki egyáltalán jól ebből az egészből?

- Mert ha nem találnak semmit, akkor az lesz a baj...
(Ergo probléma fent áll, csak a magyarázat marad el)

- Mert ha találnak valamit, akkor az lesz a baj...
(Ezt már eljátszottuk annak idején az SM-nél is, hogy hú de jó lesz ha találnak valamit, mert akkor legalább tudják mi a bajom és kezelik.. S azóta is várom a "sikeres" kezelést.. Előnye ennek csupán annyi, hogy nevén tudom nevezni a dolgot)

Szóval patt helyzet... Az utóbbi bekezdés már megtörtént egyszer, így ebből kifolyólag tudom milyen az, amikor az ember csak valamibe benne van, és reménykedik abban, hogy megmondják neki, hogy miben is szenved. Most már, hogy tudom mi a bajom nem mondom, hogy nem örülök neki, de azért jobban örültem volna annak, ha olyat mondanak a szemembe, amit gyógyítanak. Mindenesetre epilepsziás nem vagyok, ez biztos. (persze hogy nem, mert az kezelhető lenne :/ ugyebár...) Így marad a lüke kopakom, s a rejtvény, hogy még is mi játszódik le benne. S mivel az agy a legkevésbé ismert az orvosok számára (hadd ne részletezem mikre gondolok), így bátran gondolok arra, hogy megint csak baromi nagy falba fogok ütközni, ami se nem gyógyítható, se nem múlandó, se nem kezelhető (vagy legalábbis kereketek közé szorítható) és se nem műthető.

Viszont most a bejegyzés írása közben találtam egy harmadik "pontot" ami szóbajöhet és talán a legjobb variáció az Én esetembe. (Szerény személyem részére) Az, hogy a rohamok, a rossz funkció zavar és a tünetek, mind-mind az SM-hez köthetők. Ez azért lenne jó, mert....

1. -Nem lenne új betegségem az SM mellé.
2. -Tudják, hogy mi bajom, csak tovább rosszabbodott
3. -Ééés talán megnyugszom, hogy -"ez van, ezt kő szeretni"- állapot áll fent.
4. -Ne adj Isten esetleg gyógyszer is kapok rá... (Bár ez az új betegség megléténél is fennállhat)

Elégé vizsgadrukk jellegű ez az egész számomra. Ez az állapot a "bárcsak túl lennék rajta" és a "kerüljük el jó messzire" között lévő állapot lehet. Névvel még nem illettem, de biztos van ilyen érzés. Akarom is, meg nem is....... (Tuuuudod ííííígy van ez! xD - na most szállt el a maradék értelem belőlem)

Amúgy mondtam már, hogy rohadtul elegem van? :D




u.i. : Időközben az egyik ismerősöm felvilágosított, hogy Temporalis Subcorticalis a helyre utal, ahol a funkciózavar van

Vad Fruttik - Kemikáliák

1


Tessék, vedd be a gyógyszereid, a kéktől elalszol a sárga mosolyra derít.
Örökölt probléma az álmatlanság, s a depressziós véna.
Nekem apám adta tovább, kis ajándékként a saját génjein át,
és megnyomorgatott a nélkülözés, az alkohol, s a drog.

(de mondom)
Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj.
Asszem jól vagyok, a testem virul, a lelkem kicsit halott.

Kínzó belső görcsök glórikus fényben.
Enyhül a szorongás, csak kapkodd be szépen,
a gyógyszer a védelem, ha jön a halálfélelem,
a gyógyszer a védelem, ha jön a halálfélelem.

Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj.
Asszem jól vagyok, a testem virul a lelkem kicsit halott.

S az égből hullanak a gyógyszerek, a rózsaszín mámor maga alá temet.
Még egy apró dózis, és múlik a neurózis,
még egy apró dózis, és múlik a neurózis.

Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj.
Asszem jól vagyok, a testem virul a lelkem kicsit halott.

Pom-Pom küldetés sikere!

0
Voltam fodrásznál, így a kórházba menetelem előtt megfosztottam magam a hatalmas lobonctól. Rám fért már nagyon, ugyanis sok mindenbe nagyon zavart, ilyen például az étkezés, vagy a látás, esetleg a hallás (eltakarta a fülem xD) Majd készítek friss fotót is jobbra a blogomra, ugyanis az, ami ott van még 2008 nyarán készült. Szóval nem friss így 2010 elején :))


Képet most nem fogok készíteni magamról, de képzeljetek el egy David Duchovny-t szemüvegbe és borostával. Na az vagyok én... Anyum szerint úgy nézek ki, mint a régi orvosom. Szóval még dokinak is eladhatom magam ;P

De a lényeg, hogy nekem nagyon tetszik, ami most van! :)))

Kórházbuli 2010!

8
-Megérkeztem... húúú..
-Itthon vagyok... húúú...
-Leesett a hó... búúúúúúúúú...
-Hideg van... brühühü...
-Gyógyszerem maradt, ami volt.. hmmm...
-Volt EEG vizsgálatom... hümmm....
-Kórházba fekszek hérfői kezdettel bizonytalan ideig... áááááá...



Lényegibe mindenki elmehet a búsba! :D Elindultunk 9-kor.. Odaértünk negyed 11-re. Ott voltunk délután negyed négyig. És most értünk haza. Az EEG vizsgálati eredményemen egy funciózavaros agyhullám volt, ami rossz. (Remélem jó szakszavakra emlékeztem a papíromról) A rohamaimat veszik most górcső alá, s ezért is fekszek be a kórházba egy alvás megvonásos betegellátásra. Avagy KÓRHÁZBULI 2010!!!

Valaki hozna nekem piát és nőt?? Lehet egyiket, másikat.. Lehet külön-külön, és lehet egyszerre is!

Félelem maga

5

Egész nap bizserget mind a két lábam. Combomtól a talpamig... Iszonyatosan fura és valahogy még le is gyengít.. Mint ha egy mosógépen ültem volna egész nap, ami épp centrizik.. Áhhh... Utálom.. Most meg azért nem alszom még, mert úgy kb egy órája rohamom volt.. megint.. Senkinek szolni nem tudtam, székbe ért el a roham. Egy szóval frenetikus az egész.. komolyan... Arról már nem is beszélek, hogy írni is alig tudok a gépen, mert nem mozognak rendesen az ujjaim. A szörnyű az, hogy az ujjaim hülyesége miatt még szórakozni se tudok az amúgy is keretek közé szoritott kis világomba :S (Szobám és az ott lévő dolgok)

No mindegy.. Élvezem csöpp kis világom élvezeteit, (Legalábbis amíg még bírom) s ezért sem vagyok annyira elérhető mostanában. Se itt, se MSN-en..

Kedden megyünk dokimhoz. Kiváncsi leszek mit szól hozzám. Picit félek..