Mibe ne őrüljön bele az ember, ha nem ebbe? Lefeküdtem, s nem tudtam megint aludni. De mindegy... Az éjszaka előnyeit és hátrányait egyaránt élvezhetem. (Bár az egyiket kicsit tovább, mint szerettem volna) És nem, nem a pornó csatornára gondoltam, ami 11-kor kezdődik és reggel fél 5-kor végződik... :DDD
Nos, az éjszakának előnye az, hogy ráérsz gondolkodni az aznap illetve az előtte lévő nap történtein. Viszont egyben ez a hátránya is. Mert ha nem történt semmi, akkor viszonylag hamar befejezed ezt a gondolatsort, s előjönnek azok a napok, amikor viszont történtek dolgok. S ekkor végig játszottam a fejemben vitákat, végig játszottam fejemben szakításokat, s végig játszottam fejemben kerge gondolatokat. Most például végigjátszottam a Főnővérrel való vitámat, aminek tulajdonképpen semmi értelme. Egyszerűen fejemben jobb válaszokat kreáltam, mint akkor. Talán ha legközelebb elmegyek a kórházba lesz értelme ezeknek a mondatokat, amiket kialakítottam. Aztán eszembe jutott az exem szép emlékei. (Már ha volt szép, amire lehetett emlékezni) Hmm.. Ravasz dolog ez, mert egyben élvezed is, meg ugyanakkor fáj is. Fáj azért ,mert nincsen, s élvezed azért, mert most fejedben van. Akkor és ott... hmmm hmmm.. jaa... Szerintem csak lazán szar és szánalmas az egész. Aztán meg elégé magányos az ember a sötétben. Hatalmas az ágyam, egyedül fekszek még is benne. Emlékszem régen amikor jártak ide emberek hozzám korombéliek mindig azt nevették, hogy milyen jó lehet itt a csajoddal feküdni, én meg visszamosolyogtam, hogy majd jó is lesz egyszer.
Ejjj... Hamar megfogom utálni így az éjszakát. Pedig komolyan mondom szeretem... Csend van, pihenhetek, sötét van. Nem féltem soha se a sötéttől és most se attól akarok/akarnék félni. Egyszerűen attól félnék most a sötétben, hogy egyedül vagyok, s ezáltal egyedül élvezem a sötétséget. Ez olyan.. ez olyan...hmm..
Egy idő után a sötétség nem védelmet, hanem félelmet vált ki az emberből. Az éjszakáról nem az jut eszedbe, hogy aludhatsz, esetleg valami szépről álmodhatsz, hanem hogy újra nem alszol, s újra a gondolataidnak a rabja vagy. És éberen éled át a rémálmokat, amiket már egyszer át kellett élned a valóságban. Meg milyen már az, hogy az ember úgy alszik el, hogy sötét van, s úgy ébred fel, hogy sötét van... Az átmenettel mi újság? Tudjátok, a napfénnyel... Nem mint ha bármikor is élveztem volna a fényét a szobámból, de legalább elhiszem, hogy van Nap még az égen. Igaz a rokonát se láttam, a Holdat, de ez most lényegtelen, mert nem hiányzik, annyira mint a másik. Vagy hogy esetleg a tavasz melegsége lassan tényleg elér minket, s van értelme az éjszakás híreknek, miszerint tényleg olvad a hó és tényleg árvíz helyzet van az Alföldön. Végre értelmet nyerne a sok híradás a tévében, bár... Bár ha jobban belegondolok nagy része amúgy is hülyeség, és csak valamiféle logikus indoklást keressek a nyafogásomra/rinyálásomra.
Mondtam már, hogy egész éjszaka gyurma szagot érzek?? Gyurma.. ehh... még a fémes ízt éreznék, arra tudnék mit mondani, de a gyurmára?! Lehet hogy csak büdös vagyok? -.- " (Ezt nem kommentálom, így hát te se kommentáld jó??? :D)
Édesanyám most ébredt. Munkába készül. Látja rajtam, hogy megint semmit nem aludtam, s már ő is tudja, hogy már nem is lenne értelme az alvásnak, mert ha elalszom, akkor megint csak éjszaka nem fogok tudni aludni. Így hát közös megegyezésre jutva úgy határoztunk, (Ebben leginkább az én erősebb akaratom érvényesült) hogy most egy energiaitallal kezdem a napomat, hogy ébren bírjak maradni. Deeee..
De már hallom édesapám lépteit, ahogy hozza a kaját és a hozzá tartozó két Epileptikumot... (Ez az a gyógyszer ami jó a rohamok ellen, de hiába hangzik úgy, mint ha epilepsziás lennék, mert NEM vagyok az..) Még ha nem is érzem sokszor értelmét a gyógyszer zabálásomnak, de legalább egy pozitívumot eltudok hozzá mondani. Kötelező jelleggel mindig reggeliznem kell, mert előtte mindig muszáj enni. Állítólag ez a nap legfontosabb étkezése, nem?
Viszont ha jobban belegondolok ma lesz mit mesélnem arra kérdésre, ha valaki feltenné, hogy "MIZUJS LACI?!" ugyanis ma felhívom (Zaklatni fogooooom) az orvosomat, hogy mi van Velem. Avagy a heti beszámoló László részéről, hogy mégis hogy alakul(gat) a gyógyszeres kezelésem által átélt éltem. Jipiiiijupééé.. Tuti, hogy megint azzal fogom kezdni a beszélgetést, hogy találjon ki valami mást az álmatlanságomra, mert még mindig nem tudok aludni, s már pedig az, hogy a reggeli Rivotrilt elhagyhattam nem igazán jött be rá. Bleeeeeeeeee....
Na.. Most további szép estét.. izéé... jó reggelt kívánok minden egyes olvasómnak, és én lehörpintem a kora reggeli Energiaitalomat, csakhogy mindenki azt higgye, hogy én aludtam. (Szám szerint kettő.. sőőt.. 4.. bár ebből két tárgy és nem személy..Úgyhogy nem sok embert kell meggyőznőm)
A beteg emberekben nincs semmi érdekes, ha nem vagy fehérköpenyes :) Ha belegondolok az orvosom mindig ezzel kezd amikor elmegyek hozzá. "Hogy van László?" Milyen vicces már.... Szóval Neki tudok válaszolni. Elmondom neki, hogy nem érzem a bal lábam, vagy beleim nem akarnak rendesen működni, az alhasi reflexek baloldalt elszálltak, fonák érzés mind a négy végtagban.. stb... stb... stb...... És ezek még nem is a zavarba ejtő kategóriások, vagy a gyomorforgató darabok. Ezeket még úgy szavakba lehet önteni. Nem nehéz. Minden egyes orvosi látogatásom tisztára olyan, mint a filmekben lévő rendőrségi kihallgatások. De komolyan... Viszont.. hmm.. élvezem valamilyen szinten, hisz már ezt elgondoltam, s hozzászoktam. Nem tudnak nekem meglepetést okozni, illetve újat mondani.
Ez volt hajnali kettőkor. Ekkor már magam mögött tudhattam 3 óra alvást, mert 11 után valamennyivel elaludtam. Na mondom remek, már három órát aludtam! De most nekem, mint már mondtam hív a természet, és kimegyek. Elvégeztem a négy lépéses műveletet. Felhajt WC ülőke, célozz és tüzel, amint végzett lehajt WC ülőke, majd lehúzza a WC-t. Ezzel semmi baj sem volt, mert még minden szuperál bennem. (lekopogom) A probléma ott kezdődött, amikor László úrfi megfordult volna kezet mosni és irányt vett volna mosdójához. Na akkor a probléma részletes leírása következzék...
No mindegy.. Páratlanok csak lazán depisek, öngyilkos érzésekkel teli, hiányérzettel és irigykedéssel, amit alkoholba és más tompító szerbe bújtatva (valaki receptre kapja, valaki nem) éljük túl a nyomi Február 14-ét. A szerencsésebbek azért elmennek úgymond "Valentin napi buliba" ahol Párosok és Páratlanok együtt vannak és isznak, buliznak, illetve zenét hallgatnak, ne talán tán táncolnak is. Tánc szerencsés dolog, de ezt mindjárt kifejtem, hogy miért is... Páratlanok, ha szerencsések találnak egy másik Páratlan számot, akivel, esetleg ha nem is jönnének össze, akkor siránkoznak, ha meg összejönnének, akkor meg úgy is csak egyetlen egy éjszakára. Remek! Párosok csak ott vannak a haverokkal, mint ha bulizni mentek volna, majd haza mennek és élvezik azt, amit az előbb leírtam. Párosok ilyenkor még dicsekednek egy sort a buli előtt, vagy a buli után, hogy a Páros számú fél mit fog csinálni az ő kis párjával ekkor és akkor, csak hogy a Páratlan számok irigykedve hallgassák ezen sorokat. Avagy bárcsak táncoltunk volna életérzés kerít be minket, mert legalább akkor nem dumálunk. Ugye-ugye, milyen hasznos ez a tánci-tánci. De sebaj!!! A sok alkohol hatására vagy kihányják az imént hallott dumát, vagy lehányják a dumát, (jobb esetben a dumálót) vagy alapjáraton csak hánynak helyette.
"Kapjátok be gyíkok! ÉN LELÉPTEM.." by Eric Cartman in South Park
Ha nem tudok róla, akkor szerintem jobban járok. Most hogy tudom, hogy függőséget okoz, akkor gyanakodni kezdek saját magamra, amikor "lehet" visszatérnek a rohamaim, hogy most mitől van rohamom.. Függőségtől, vagy "egy" betegségtől, vagy a franc tudja mitől.... Ebből a szempontból szerintem jócskán praktikusabb lett volna az, hogy engem ezen információáramlásból kihagynak! 
