Átjárja testemet szobámnak hűs lehelete. Körül vesz a sötétség melyet plafonon hallatszó esőkopogás halk moraja követ. Az utóbbi 10 percben olyat olvastam, amitől egy pillanatra hőhullám ment rajtam végig. Szemeim tágra nyílva megdermedtek szavakat olvasva. Levegő, melyet beszívtam, most tüdőmben fuldoklik. Nem mertem megkérdőjelezni, nem mertem aláásni, nem mertem furcsán nézni, nem mertem gondolkodni, s nem mertem, nem odanézni. Régen éreztem már ilyen különös érzést. De nem is fogok érzés okozta fura varázsban tovább élni. Ugyanis csak egy pillanat volt... Ráadásul nem az enyém.
Valakinek vágyát láttam, szavakon keresztül, éveket leírva, képekbe öntve. Akartam azt a képet, de képen nem én voltam. Akartam azokat az éveket, s akartam azokat a szavakat. Nem nekem szánt vágyakozás... A hiány, mely kínzó tud lenni embernek szívében, lelkében, elméjében, az most fura mód csodát teremtett. Leírta a legtisztább érzést, mely férfi és egy nő egymás iránt érezhet. Ez pedig a szerelem.
Irigylem azt a férfit, ki iránt ez a vágyakozó kín táplálódik. Növekszik abban a nőben, kinek érzéseit olvastam pár perce. Elhitette a leírt vágy, hogy vannak még csodák. Mind ezt a barátomtól tudom, kit Selyemnek hívok. Köszönöm Neked!

Valakinek vágyát láttam, szavakon keresztül, éveket leírva, képekbe öntve. Akartam azt a képet, de képen nem én voltam. Akartam azokat az éveket, s akartam azokat a szavakat. Nem nekem szánt vágyakozás... A hiány, mely kínzó tud lenni embernek szívében, lelkében, elméjében, az most fura mód csodát teremtett. Leírta a legtisztább érzést, mely férfi és egy nő egymás iránt érezhet. Ez pedig a szerelem.
Irigylem azt a férfit, ki iránt ez a vágyakozó kín táplálódik. Növekszik abban a nőben, kinek érzéseit olvastam pár perce. Elhitette a leírt vágy, hogy vannak még csodák. Mind ezt a barátomtól tudom, kit Selyemnek hívok. Köszönöm Neked!













